WYRD – Kammen

Kiadó: Avantgarde Music

Weboldal: www.kolumbus.fi/~kr8342/infernal/wyrd/

Kiadás éve: 2007

Stílus: Pagan Black metal

 

 

 

 

A finn Wyrd sokáig mint egy kimagaslóan jó, folk elemeket is használó pogány black metál duó élt az emlékezetemben. A két Vargtimmen, majd a Rota album nagyszerű, epikusan hömpölygő, jellegzetesen természetközeli hangulatú muzsikát rejtett. A tavalyi The Ghost Albummal a Wyrd populárisabb, dallamosabb irányba nyitott; amit azonban a Kammenen művelnek, az black metálnak már nemigen nevezhető. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz.

Az epikus stílus megmaradt, a természetközeli zenei képek viszont szinte teljesen eltűntek. Ám ami a lényeg: az alapok is megváltoztak, a Kammenen ugyanis a lassú black metál és dallamos/hörgős doom metal (a la Brave Murder-korszakos Katatonia) fura keveréke hallható, ami hol ebbe, hol abba, de inkább az utóbbi irányba billen el. Az énekhang is bánatos, mély hörgés, ahogyan azt ebben a műfajban megszokhattuk. A jó pont mindebben az, hogy ilyen zenét ma nem sokan játszanak; a rossz, hogy a tiszta black metal jobban ment a duónak. Végül is nem rossz, amit csinálnak. A nóták hangulatosak; inkább melankolikusnak, mint depresszívnek nevezném őket, és a többségében remek háttérzeneként szolgáltatnak például egy forró tea elfogyasztásához. A black metálos elemek a nyitótételben a legerősebbek. Jó kis dal, de azért nem eget rengető: egyszerűen korrekt. Az ezt követő dalok viszont elég hullámzó minőségűek, és mellesleg megérdemeltek volna egy teltebb hangzást. Ez a sound teljesen jó volt a black metál anyagokhoz, de a most választott műfajban nem jó, ha így püfög a dob.

Sajnos több dologba is bele lehet kötni. Az első (triviális) pont az, hogy a BMD-korszakos Katatonia-doom metált ennél jobban is lehet játszani. Nézetem szerint anno az October Tide fejlesztette tökélyre ezt a muzsikát, és a Kammen album érezhetően elmarad ettől a színvonaltól. Sok dalból hiányzik a lendület, vontatottságukért pedig nem kárpótol olyan hangulat, ami menthetővé teszi, ha mondjuk percekig “áll” egy dal. Nem, srácok: attól hogy nyolcvanszor eljátsszátok ugyanazt, még nem lesztek mélyek. Csak unalmasak. Ez szerencsére nem az egész albumra vonatkozik, csak a gyenge pillanatokat jellemzi. Nagyon jól sikerült például a négyes számú These Empty Rooms a néhol felhangzó kántálós tiszta énekkel, továbbá a hatos The Last Time. Utóbbi igazi sláger, dúdolható dallammal, súlyos, lüktető ritmussal, hatásos akusztikus résszel, együtthöröghető refrénnel. Ha csak ilyen számokkal lenne tele az album, lazán bevágnám akár a tízest is. A másik problémám a dalszerkezetekkel van. Akad néha egy-egy jól sikerült akusztikus rész, de ezek nem feltétlenül illeszkednek szervesen a dalokba. Inkább random módon, ötletszerűen jönnek: “most már ide igazán be lehetne illeszteni ide egy akusztikus részt, nem?” Be, hogyne, csak minek. Itt is megjegyzendő, hogy pl. a címadó Kammenben nem lép fel ez a probléma, remekül egybegyúrt témák sorjáznak rajta. Van eleje, vége, és egyáltalán nem válik unalmassá a hosszúra nyúlt akusztikus bevezetés. Nagyon jó lett a refrén, egy kicsit – a tiszta ének ellenére – a régi Wyrd világát idézi. Tiszta, folkos, merengő dallam, és könnyen megragad a fülben; öröm hallgatni.

Végezetül van valami, amit nem hagyhatok szó nélkül: nagyfokú kritikátlanságra vall a csaknem 70 perces játékidő. A Wyrd eddigi albumai háromnegyed óra körül mozogtak, és ez jó is volt így. Nyugodtan le lehetett és le is kellett volna hagyni innen egy-két dolgot. A gyengécske Cold Earth ha rajtam múlik, ment volna a kukába, a nyolcas Rajallát, amely tizenhét és fél percen keresztül nyúlik mint a rétestészta, bátran le lehetett volna rövidíteni. A thrashesen kezdődő, aztán néha black metálba, majd onnan vissza hajló Soulburnt és a Katatonia feldolgozást (I Break) pedig ha már muszáj, ki lehetett volna adni mondjuk egy külön EP-n. Apropó, Katatonia. A dark rock korszakos Katatoniát dolgozták fel a doom metál Katatonia stílusában. Az eredmény jó lett, sikerült az album (jobb pillanatainak) világához hozzágyúrni a dalt. Sajnos azonban a néha felcsendülő tiszta (vagy inkább nazális?) ének kissé hamis.

Talán kicsit sok rosszat mondtam, de összességében ez egy jó album. Mégis bosszankodom, hiszen a Wyrd ennél lényegesen jobb minőségű cuccokat adott ki a kezei közül, és tudom, hogy a Kammennél többre képesek. Szerintem vissza kellene térniük a pogány black metálhoz, mert ott nem tudnak hibázni. Ez az album szimplán jó, de nagyszerű is lehetne, ha a projektet lassan egy évtizede futtató zenészpáros nem követne el meglehetősen infantilis hibákat.

Tracklist:

1. The Hounds of the Falls
2. Cold in the Earth
3. October
4. These Empty Rooms
5. Kammen
6. The Last Time
7. Rajalla
8. Soulburn
9. I Break (Katatonia cover)

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár