Kiadó: –
Weboldal: www.zakata.hu
Kiadás éve: 2008
Stílus: Heavy Metal
(scroll down for English Version)
A Zakata egy 2003-ban alakult négytagú Bonyhád környéki zenekar (a tagok különböző kisebb falvakban élnek Bonyhád környékén), ami a heavy metalosok népes táborát gyarapítja. Ennyit tudtam csak róluk, mikor kézbevettem decemberben megjelent anyagukat, a Szürke víziókat, mely két demó után az első teljes albumuk. Meglepően érett és modern külalakot kapott a lemez, hazai szinten tökéletesen megállja a helyét a borítógrafika; a nyomdai munka és a zenekar logója még jobb is, mint az itthoni átlag. A körítéssel kapcsolatos egyetlen problémám, hogy a dalok szövegei teljesen véletlenszerű sorrendben szerepelnek a bookletben, nem úgy, ahogy a lemezen hallhatók. Nem tudom, hogy ezt direkt ilyennek szánta a zenekar, vagy csak véletlenül sikeredett ilyenre, mindenesetre elég zavaró.
Az album egy két perces introval kezdődik, mely tökéletesen betölti bevezető szerepét, se nem több, se nem kevesebb annál. Bombasztikus, de nem lépi túl a határt és nem akar önálló szám lenni, egyszóval biztató nagyon. Utána berobban a címadó tétel és már rögtön tudhatja a hallgató, hogy élvezni fogja-e a következő pontosan harmincöt percet vagy nem. A zenekar neve igen találó, ugyanis már itt, az első szám legelején hallhatjuk az igazi heavy metal-zakatolást, ami azt illeti, tökéletesen előadva. A felvétel minőségével igazi probléma nincsen, abszolút elfogadható és élvezhető hangzást sikerült teremtenie Kisvárdai Szilárdnak, annak ellenére, hogy eddig nem igazán hallhattunk tőle munkákat. A dobos nem művészkedik sokat – ezt persze ilyen zenénél nem is várnánk tőle – pontosan, erősen és néha figyelemreméltó témákat üt; a lábdobokon pedig különösen ügyes. Az ének jó, dallamos és a kitartott hangoknál sem csuklik el. Jól elkerüli azt az általános hibát, amibe nagyon sok tiszta énekes esik, hogy a dallamosság a szöveg érthetőségének rovására megy; itt szinte minden szót érteni. Számomra talán egy picit vékony, de lehet, hogy ez csak a felvétel vagy az én fülem hibája. Feszült, elfojtott betétet is találunk a dalban, amiben Kővári Csaba basszer hangját is hallhatjuk, mely sokkal mélyebb Béláénál, épp ezért remekül kiegészíti azt. A következő, Most című dalban a verzét is a négyhúros kolléga hangján hallhatjuk és ez sokkal morcosabbá, dühösebbé teszi a számot. Ezt a hangulatot, érzést remekül támogatják a kétlábgépes pörgetések és a refrén alatti erőteljes cintéma. A refrén a két ének párbeszédére épül és az album egyik legjobban eltalált darabjává emeli a számot.
Ha az album vastagabb gitárhangot és sokkal nagyobb promóciót kapna, akkor sokkal többen felkapnák a fejüket rá, ez remekül látszik az olyan dalokban, mint pl. az Ébredés. Az alap gitártéma nem átlagos heavy metal, látszik, hogy a fiúk nem csak ilyen zenében élnek. A szokatlanul lassú szóló pedig csodás, sokáig kinyújtott hangokból áll, sosem vártam volna ennyire jó szólót egy heavy metal debütalbumon. A szám végén jön a legjobban elő a kicsit vékony gitárhangzás, a zakatoló lezárás sokkal nagyobb hatással lenne, ha olyan vastagon szólna, mint egy All Shall Perish. A Gyermeki álmok mesehangulatú, elszállós résszel indít, a verze alatt pedig torzítatlan gitárt hoz és remek alkalmat ad a dobos Attilának képességei csillogtatására. A refrénnél előjön bennem egy olyan érzés, mintha ezt már hallottam volna valahol, de hiába kutattam emlék-könyvtáramban, nem találtam nyomát, így szerintem bennem van a hiba. Ettől függetlenül a refrénektől szinte borsódzik a hátam, csak a vastagabb gitár és énekhangzás hiánya miatt nem teszi. Ez azonban nem csökkenti a zenekar érdemeit, valószínűleg anyagi okokból nem kapott vastagabb hangot a korong. Ebben a számban is egy kiváló szólót hallhatunk, ezúttal gyorsabbat, mint az előző számban.
A Más szemmel… kicsit egyhangú énektémájáért a csordavokálos, fokozatosan épülő rész, a rövidke basszus-betét és a remek dobjáték bőven kárpótol. A Tölts még-ben szintén találunk csordavokálos részt, és itt a szövegre különösen érdemes odafigyelni, ugyanis – bár elsőre szokásos ivóhimunsznak látszik – a versszakok egy tipikus alkoholista életbe engednek betekintést, elrettentő példaként alkalmazva azt. A verze kiemelkedően jó zenei témát hoz, a refrénnél pedig a zenekar ismét hű marad nevéhez és olyan zakatolós részt hallhatunk, amire muszáj headbangelni. A Ne tudj semmit rendelkezik az album legjobb nyitásával: a magas, elnyújtott gitárhang alá csak pár pillanattal később érkezik be a többi hangszer, melytől akaratlanul is mosolyogni kezd a hallgató. A verzében egészen durva a vokál, gyanítom, hogy megint Csabának köszönhetjük. A refrén vágtázó dobjával, szárnyaló gitárjával és intelligens szövegével az album legjobbja, és már két-három hallgatás után együtténeklésre késztet. A záró Élni nem bűn verzéje igazi heavy metalos, az első felében nincsen gitár csak basszus és dob. Sokszor eszembe jutott az album során az Ossian neve, de korábban elhessegettem, ám ezen szám szövegénél már olyan erős volt, hogy helyt kellett adnom neki. Zeneileg nem is annyira, de szövegileg nagyon hasonlít Paksi néhány régi szövegére. Azért persze nem fajul plágiumig a dolog. A szövegekről amúgy az egész albumra kiterjedően annyi elmondható, hogy többnyire intelligens, igazi problémákkal foglalkozó és gondolkodó sorok születtek, bárki is követte el azokat. Az album zárása szerintem kicsit hirtelen, a hallgató még várná, hogy a következő szám kezdődjön. Én nem ezt a dalt tettem volna utolsónak vagy még egy rövidke outrot írtam volna, ami akár az introval keretet is képezhetett volna.
Összességében tehát egy érett, nem túlbonyolított, de néhol igenis művészi törekvéseket tartalmazó heavy metal albummal van dolgunk, mely rövidsége és jó hangulata miatt sokszor be fog még kerülni a lejátszómba. Pozitív csalódást jelentett, hogy a magyar undergroundból, ilyen műfajban tevékenykedő zenekartól ennyire jó anyagot hallottam. Negatívumként az albumzárást és a vékony hangzást tudnám felhozni, de ezek nem vesznek el sokat az élvezhetőségből. Sokáig gondolkodtam a kilences és a nyolcas pontszámok között, de végül a nyolcas mellett döntöttem, csak hogy ne bízzák el magukat a fiúk. Kíváncsian várom a következő albumot és – bár gondolom ennek csak anyagi akadálya van, de – a pesti koncerte(ke)t.
——————————
ENGLISH VERSION:
Zakata is a fourpiece playing heavy metal, who were formed around Bonyhád (members live in small villages around Bonyhád) in 2003. This was all I knew about them when I got Szürke víziók in my hands, which is their first full-length after two demos and which was released on the 1st of December 2008. The looks of the album are surprisingly mature and modern, they are perfectly competitive in the Hungarian scene. The printing works and the logo of the band are even better than the average in this country. My only problem with the design is that the lyrics of the songs are messed up in the booklet, not arranged in the order they are heard on the disc. I don’t know whether this is the result of some conscious planning or just a mere accident, but it is definitely a bit confusing.
The album starts with a two-minutes intro, which perfectly does its role as an introduction; it is not more, nor less than what it is supposed to be. It is a bit bombastic, but does not cross the line and does not want to be a separate track, so it is a very encouraging start to the album. After it, the eponymous track explodes right into our ears, and everyone can immediately decide whether he would enjoy the next 35 minutes or not. The name of the band is really nicely chosen and speaks for itself, since in Hungarian „zakatol” is a word used for the rhytmical sound which is made by a train’s wheels and the railroad tracks together. This word is often used in heavy metal music for the similar-sounding riffing technology, and this is perfectly performed already in the first track of the album. There is no real problem with the quality of the recording, Szilárd Kisvárdai managed to create an absolutely acceptable and enjoyable sound for the band, even though he’s quite unknown even at underground level. Let’s see the musicians: The drummer – being very good on the kick drum – does not do a lot of artistic stuff, but that is not what we expect of him; his play is accurate and powerful and sometimes he even has some interesting patterns. The main voice is good, melodic and does not fail even at the long or high notes. He avoids the very popular mistake of being melodic but totally ununderstandable, we can almost hear each and every word of his perfectly. For me, it is a little thin, but this can be the fault of the recording or my ear as well. We can find a tense, suppressed insert in the song too, in which we can hear the voice of Csaba Kővári, the bassist. His voice is far lower than Béla Hadikfalvi”s and that”s why they complement each other very well. In the next song – entitled Most – the verse is also sung by Csaba, making the song sound more grim and angry. This feeling is further supported by the runs on the kick drum and the powerful cymbal-play during the refrain. The refrain is built on the dialogue of the two voices and makes the song one of the best on the album.
If the disc got a thicker guitar-sound and a bigger promotion, then it would attract lots and lots of people. This is well proved by songs like Ébredés. The basic guitars are not typical heavy metal riffs, we can hear that the guys not only listen to this kind of music. The unusually slow solo is composed of wonderful, long notes. I would never have expected a solo of such quality on a heavy metal debut. At the end of the song, the thin guitar-sound becomes self-evident, the closing (again „zakatol” like a train) would have a far greater effect if it had a guitar-sound as thick as All Shall Perish’s. Gyermeki álmok starts with a fairytale-like, flying mood and brings undistorted guitars under the verse giving the drummer Attila a very good occasion to prove his skills. During the refrain I get a feeling that I already heard this before, but it was no use searching through my memory-library, so maybe I’m wrong. The refrain almost sets shivers running down my spine, the only thing why it does not is the thin guitar and voice-sound. However, this not diminishes the efforts of the band, possibly there are financial reasons behind the lack of a thick sound of the album. Again, we can hear an exceptional solo in the song, this time it is faster than the previous one.
The little bit monotonous vocal arrangements of the song Más szemmel… are compensated for by the mass-vocal, building-up part, the shortish bass-insert, and the nice drums. We can also find mass vocals in Tölts még and here, the lyrics are worth paying attention. Despite looking like a drinking hymn, the lines allow us a glimpse into the life of a typical alcoholist, using it as an encouragement to stay away from this kind of life. The verse brings an outstanding musical theme and the at the refrain the band does its name good again and we must bang our heads. Ne tudj semmit has the best starts on the album: the instruments arrive a few moments delayed to the long, bent guitar-tone and this draws a smile on the listener’s face. The verse has quite extreme vocals, I suspect that these originate from Csaba again. The refrain is the best on the album with its galloping drums, soaring guitars and intelligent lyrics. After two or three listenings, you will definitely be singing along. The verse of the closing Élni nem bűn is real heavy metal, the first half of it not having guitars just bass and drums. Many times during the album I was reminded of Ossian, but I discarded it until now. Here, the lyrics bear a strong similarity to those of Endre Paksi, of course not to the extent of plagiarism. Speaking about the lyrics, they are mostly intelligent and not afraid to think about real problems, whoever the author may be. In my opinion, the end of the album is somewhat sudden, one would await the next song. I wouldn’t have placed this song as the last or would have written an outro, which could also form a frame with the intro.
All in all, this is a mature heavy metal album which is luckily not overdone but which definitely has artistic efforts at some places. Because of its shortness and good mood, it will surely get into my player often. It was a positive dissapointment to hear a so nice debut from a band from such a genre of the Hungarian underground. As negatives I could mention the closing, the lyrics in the booklet, and the thin sound, but these don’t take away much from the enjoyability. I hesitated a lot between the scores eight and nine but finally decided on giving an eight, just for the boys not to gain too much self-donfidence. I await the next album curiously and also do so with the concert(s) in Pest – even though I’m quite sure that this only has financial obstacles.
Tracklist:
1. Intro
2. Szürke víziók
3. Most
4. Ébredés
5. Gyermeki álmok
6. Más szemmel
7. Tölts még!
8. Ne tudj semmit!
9. Élni nem bűn