Kiadó: Gardarika Musikk
Weboldal: last.fm/music/Zaklon
Kiadás éve: 2012
Stílus: Black metal
Brief Sum: The album is definitely not complicated. Even though there are several changes in tempo, and many fast paced songs, the vocal tempos stay relatively the same. Zaklon’s virtue is showing the power hidden in monotonity. The songs come with powerful imagery, and if we manage to tune on it during the long intro, the world will suck us in. If it fails, then we need something else, and should rather try again on a gloomy autumn day.
A kietlen, zord táj és a black metal édes pajtások. Az előadott dalokkal sötét, hideg éjszakákba repítik a hallgatót, hogy a gitárok által gerjesztett jeges szelek csodálattal töltsék el a lelket, megkínozzák a testet. Általában skandináv tájakon barangolhatunk, pedig aki személyesen is megtapasztalhatta, tudja, hogy valójában nagyon is szépséges vidékről van szó, nemhiába alakult ki az ott élő emberek szívében a természet tisztelete. Pedig van, nem is olyan messze onnan olyan vidék, mi kopárságában és barátságtalanságában messze túlhaladja a klasszikus vidéket, sőt történelme okán sokkal többet is hallottunk róla, ez pedig nem más, mint Oroszország kies tundrája. Ezek alapján nem véletlen, hogy rengeteg izgalmas blackesen borult zenét lehet találni arrafelé. Nem beszélve arról, hogy az orosz nyelv mesélő karakterét, mintha csak erre a műfajra találták volna fel.
A minski Zaklon esetében nem igen beszélhetünk igazi csapatról, blackes körökben talán a leggyakrabban előforduló felállással, az egyszemélyes zenekarral van dolgunk. Temnarod 1999 óta szabadítja világra műveit. A Black Foliage valójában 2009-es lemez, amiből akkoriban 50 kópia készült, azóta már újabb művel örvendeztette meg követőit Temnarod. Napjainkban a GardarikaMusikk, ahol az új lemez is megjelent újra kiadta a Black Foliage-t.
Viszonylag hosszú, pár hangból felépített kezdéssel van dolgunk, a dal lassú monotóniája megteremti a sivár hangulatot. A szintetizátor ismételget egy taktust, amire később monológot feszít Temnarod. A viharos eső bús akusztikussal kezdődik, a vihar kitör, a gitárok szőnyege alatt. A dobok középtempót adnak, a károgós ének végigvezet a dalon. Visszafogott nem kirobbanó nóta. A vihar nem mossa el a táj vészes hangulatát, inkább csak hozzá tesz ő is valamit. Ugyanakkor néha a gitárok fellebbentik a vihar utáni napsütés ígéretét. A Damnation egy gyors, kapkodós alapra íródott nóta, viszont az ének nem iparkodik lépést tartani, nem kapkodja el a verzéket. Itt már énekdallamokról is beszélhetünk, bár nem ez a legmagávalragadóbb nóta. A Gloomy Sacrament megint darálós dal, de a refrénre izgalmas módon belassul.
A Phantoms Over The Swamp a lemez leghosszabbja, így nagy elvárásaim voltak vele kapcsolatban. A dal nyugisan, akusztikus gitárral felvezetve indul. A torzított gitárok belépésével az akusztikus megmarad aláfestőnek. A baljós hangulat érdekes mód enyhül, valahol a mocsár mélyén fény gyúl. A dobok gyorsításával indul be igazán a nóta. Valami hihetetlen tempót diktál az ütős, az ének nem hadar vele, mint eddig sem tette. Több tempóváltáson esünk keresztül, mire eljutunk a befejező akusztikus mellé elsuttogott sorokig.
A Dying ezek után olyan semmilyen módon indul, bár nem rossz dal bontakozik ki belőle, a középrész üressége valami plusz hangszerért kiált, ez az elérhetetlen vágy akár művészi koncepció is lehet. Olyan erős a hatás, hogy szinte oda hallucinálom a kívánt részeket.
A folytatás egyszerű dallammal érkezik, erre szinte rárobbannak a gitárok. A bridge meg nem szólaló kórusai a Bathoryt idéznék pár taktus erejéig. Helyette kapunk népies tiszta éneket, aztán a második körben megkapjuk a vágyott kórusokat.
A The Life Wheels Stops… hosszához mértem meglepő módon a legmegkapóbb tétel. Ezt már az első pillanattól kezdve nem titkolja, hiszen a fő riffet az elején megereszti Temnarod. A zseniális nóta után már csak egy levezető van hátra, amit mondanom sem kell, egy nyúlfarknyi dallamra épül.
A lemez nincs túlbonyolítva. Annak ellenére, hogy rengeteg tempóváltás, és gyors dalok is vannak, az ének nagyjából végig egy tempóban halad. A Zaklon erénye a monotonitásban rejlő erő megmutatása. A dalok erős képi képzettársítást adnak. Ha a hosszú bevezető alatt rá tudunk hangolódni, akkor magával ragad ez a világ, de ha nem sikerül, akkor félre vele, másra van szükségünk, majd inkább egy borús őszi napon érdemes visszatérni hozzá.
SAMPLE:
YouTube link
1. Чорнае Лісьце (Black Foliage)
2. Навальніца (A Thunder-Storm)
3. Праклён Ды Пагарда (A Damnation And Contept)
4. Цямрычнае Таемства (Gloomy Sacrament)
5. Прывіды Па-над Дрыгвой (Phantoms Over The Swamp)
6. Амярцьвеньне (Dying)
7. Голас Крыві (A Call Of The Blood)
8. Спыняецца Кола Жыцьця… (The Life Wheel Stops…)
9. Сыход (An Outcome
