ZEROIN – The Death Of A Man Called Icarus

Kiadó: Subsound Records

Weboldal: www.zeroinsane.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Industrial / Rock / Experimental

 

(scroll down for English Version)

 

Direkt nem néztem meg, hogy a kiadó milyen stílusúnak nevezi, milyen hívószavakkal próbálja meg eladni a Zerion zenéjét vagy, hogy a banda hogyan nyilatkozik róla. Első hallgatásra én az elektronikus modern rock keretbe foglaltam őket, melyben helyenként már-már gótosnak titulálható hangulat is felütögeti a fejét.

Az olasz banda még 2000-ben jött létre azzal a céllal, hogy az elektronikus zenét és az alternatív rockot kevergesse sötét hangulatokkal. Eleinte a dobgép és a samplerek voltak a meghatározóak. Első demójukat 2002-ben, saját stúdiójukban rögzítették. A promóciós bulik során sikerült elhagyniuk a régiójukat és mindenféle számomra ismeretlen, valószínűleg jobbára elektronikus bandákkal játszottak. A GF93 énekese felvállalta a csapat menedzselését és promózását is, részben ennek is köszönhető, hogy jelen debütalbum maszterelését New Yorkban végezte egy Jesse Baccus nevű arc.

Basszusjátékkal indul az Introspectshow, majd a zúzósabb rész után szellős, sampleres alapra érkezik az ének és némi finom szinti. A középrészben felbukkan az első effektezett ének.

Bár meglep, hogy ennyire előre került, jól illik a saját szerzemények közé a Portishead feldolgozás Cowboys, melynek az eredetijét nem ismerem, de zenei furaságaival még Björköt is eszembe juttatta. Murisan kezdődik az Our.last.day.in.the.desert., úgy mintha belecsévélnénk a dalba. Szerencsére a továbbiakban a lemez egyik legjobb nótájává növi ki magát, kellő lendülettel. A refrén jófajta grúvos, belassulós, bólogatós élmény. Akkordbontásra épül a lassú, de igazi balladává mégsem váló Allure verzéje. Sok effekt (természetesen az éneken is) és hangminta hallható a dalban, mintha az egész egyetlen hangulat zenei leképezésére szolgálna. Vontatott, grúvos nóta a Viremia, belassulós, basszus alapú verzével, már-már gótba hajló hangulattal.

Az általam nem túl kedvelt és nem is túl jól ismert Kornt idézik az It Concerns You zajai, érzésvilága, csak kisebb súllyal. Suttogós szövegmondás és némi rap szerűség is felbukkan, a refrén pedig stílszerűen üvöltés. Szaggatott, ritmusközpontú témák valamint a legtöbb és legtorzabb effekt jellemzi a dalt. Kicsit finomabb, Linkin Parkos hatású a The Traveller, melyben a basszusra száll rá az ének, a refrén pedig itt is harapósabb kicsit. A záró részben a hangszerek szépen elfogynak s mintegy keretbe foglalva a nótát, a bőgő tesz pontot a végére.

Elektronikus zenékben járatlan fülem szerint Prodigy-t idéző ritmusokkal operál és kicsit nyafogós a 2celebrate sok-sok digitális pitty-puttyal. Lényegesen rockosabb, erőteljesebb opusszal, a Shaking Black Picture-el folytatódik az anyag. Kissé borult, mégis popos hatású refrénje elég könnyen megragad az emberben, nem igazán tetszik viszont a gitár hangzása. Bár ez az egész lemezre igaz. Az Uncatchable egy viszonylag jellegtelen, akusztikus gitárra és digitális hangocskákra épülő szerzemény. Újabb elektronikával terhelt, széteffektezett, visszhangozott dal a Newropathy kissé mélabús, new wave-es hangulattal. Majd némiképp meglepő módon az Angelrat/Nothinface korszakos Voivod által is használt dallam- és harmóniamenetek uralják az Out Of Sight-ot. Bár nem ugyanaz a színvonal, mégis elég kellemes. Mondhatni tetszik.

Zárásként egy teljesen akusztikus darab, nevesen a címadó The Death Of A Man Called Icarus került a CD-re. Csaknem teljesen instrumentális tételről van szó, csak a vége felé bukkan fel egy kis törzsi, sámáni jellegű vokalizálás. Természetesen nem hiányoznak a zajok, hangulatfokozó elemek sem. Meghatározó, sőt kiemelkedő pontja az albumnak.

Több forrás hivatkozik úgy a zenére, mint elektronikus, indusztriális rockra. Ami helytálló is, de pont ezért van, hogy nekem kicsit sok a zenébe ágyazott vagy azt kísérő elektronikus megoldás. A lágyabb, digitálisabb Paradise Lost és Moonspell kedvelői, valamint az ilyesmire és a wave-es, pszichedelikus hatásokra is nyitott hallgatók azért tehetnek vele egy próbát. Valószínűleg nem lesz szerelem első hallásra, de tulajdonképpen hallgatható zenében s egy-két egészen pofás, hangulatos dalban lehet részük.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Introspectshow
2. Cowboys
3. Our Last Day in the Desert
4. Allure
5. Viremia
6. It Concerns You
7. The Traveller
8. 2cerebrate
9. Shaking Black Picture
10. Uncatchable
11. Newropathy
12. Out of Sight
13. The Death of a Man Called Icarus

Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár