Kiadó: Ashen Productions
Weboldal: myspace.com/zerstoererpanzermetal
Kiadás éve: 2009
Stílus: Black metal
(scroll down for English Version)
Azt hiszem, elég könnyű dolga van a kritikusnak, ha a ZERSTÖRER albumát kívánja bemutatni. Tulajdonképpen három szóval is el lehetne intézni a dolgot, és ez ennyi lenne: pusztító War Metal. No, de azért talán kicsit mélyebbre is tekinthetünk a lemez kapcsán, amely a sorban a második, és csaknem hét évvel a „Panzer Metal” címre keresztelt debütáló albumuk után készült el. (Mondjuk a lemezcímekben túlzottan nagy egyéniséget és ötletességet nem tanúsítanak, ám ezúttal úgy tűnik, a MAYHEM volt az irányadó…) Ahhoz az anyaghoz nem volt szerencsém, így a fejlődés mértékéről és hasonló témákról nem tudok beszámolni, de hát az élet már csak ilyen.
Ami elsőre kissé furcsán hatot a totális támadással kezdődő lemezen, az a meglehetősen száraz, szélcsatorna-jellegű hangzás, amiben a gitárok kissé elvesznek, a dob viszont nagyon kalapál. Később azért valamennyire hozzá edződik az ember füle, és még azt is mondhatom, hogy talán a csapat egyéni védjegyének tekinthető a megszólalásuk. A dalok maguk egyébként rendben vannak, nem különösebben kiemelkedőek, nem is rosszak, az átlagnál valamivel talán jobbak. Legalább is ebben a műfajban. Pusztítanak, rombolnak, égetnek a srácok mindent, amit érnek az átlagosan 3-4 perces dalokban, de azért egy-két lassabb megoldás is helyet kap itt-ott. Negatívum viszont a jellegtelen ének, kissé erőtlennek is hat, meg hosszútávon eléggé egysíkú, hogy ne mondjam, fárasztó. Értem én, hogy hozzá tartozik a War Metaljuk koncepciójához, de talán egy jobb vokalistát kellene találniuk. És szerintem több minőségi gitártémát, riffet kellene írniuk, néhányuknak eléggé „tartsuk meg azt a riffet is azért”-feelingje van. A lemez egyik tételével egyébiránt a CELTIC FROST munkásságának tisztelegnek, nem is véletlenül lett a dal címe „Total Frost”, és ez ki is lóg rendesen a tipikus FROST-os, lassú riffek miatt, de szerintem nem lett annyira ütős a dolog, mint lehetett volna (amennyire tudom, a tagoknak idén lett egy Thrash Metal projectje is, ezért talán az ilyen irányú tiszteletadást megtarthatták más projectek számára…). Valahogy a fő riff nem elég jó számomra. Maradtam volna a helyükben a pusztító kirobbanásoknál, amihez jobban értenek.
Kétségtelen, hogy nem ez lesz az év War (Black) Metal albuma, de megvannak a maga pillanatai, ehhez nem férhet kétség, és én magam is el-el tudom azért hallgatgatni, ami jó jel. Talán a következő lemezre igazán gyilkos anyagot fognak készíteni. Meglátjuk.
——————————-
ENGLISH VERSION:
I believe reviewers have an easy task to present ZERSTÖRER’s album. Actually, the thing can be done with just three words, those being destructive War Metal. Well, then let’s have a deeper look at this record, which is their second one, seven years after the debut entitled „Panzer Metal”. (As for the titles of their albums, well, they do not show too much originality and ideas, but it seems this time it was MAYHEM who provided the base for them…) I haven’t heard the debut thus I cannot comment on the extent of development they have undergone through and similar things, but such is life.
What was a bit strange at first listen of this record starting with immediate destruction is the rather dry, and wind tunnel-like production in which the guitars get lost but the drums are hammering. Later on, one can get used to this, and I even think that this can be considered as their unique trademark. The tracks themselves are okay anyway, not particularly great, but not bad either, maybe a bit better than average. At least in this genre. The guys devastate, destroy and burn everything they can in the averagely 3-4 minute long songs, but there are some slower passages here and there. The plain vocals, however, count as negative to me, it sounds a bit powerless, and, in the long run, it’s rather one-dimensional, and boring. I understand it belongs to their War Metal concept, still I think they should find a better vocalist. And also, they should come up with more quality guitar themes and riffs because some of them sound a bit „well, let’s keep this riff too”-type. They also pay tribute with one of the tracks to CELTIC FROST, it’s titled „Total Frost”, and it rather sticks out from the rest of the material due to the slow, typically FROSTian riffs but the result did not turn out to be that killer that could have been (as far as I know, the members also formed a Thrash Metal project this year so maybe they should save such ideas for other projects…). Somehow, the main riff isn’t that strong to me. If I were them, I’d stick to the more destructive outbursts, at which they’re better.
That goes without saying it won’t be the best War (Black) Metal record of the year but it has its moments for sure, and I can also listen to it which is a good sign. Maybe on their next record, they’ll have a truly killer material. We’ll see.
Tracklist:
1. Metal Terror
2. Hatred Rising
3. Vengeance
4. Slaughter Of Divinity
5. Pick Axe Blasphemy
6. Total Frost
7. Infernal Warfare
8. Life Absorber
9. Buried Alive
10. Shattering Universe