ZONARIA – Infamy And The Breed

Kiadó: Pivotal Rockordings

Weboldal: www.zonaria.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Melodic Death / Black metal

 

 

 

 

Ez az első lemeze ennek a 2001-ben alakult svéd csapatnak. Noha a tagok igen fiatalok, többségüknek van már zenekaros tapasztalata. Tipikus nyugati tucat banda ez: Jól megtanultak zenélni, fölvettek egy anyagot túlságosan is jó hangzással, de maga a zene kicsit elmegy az ember mellett.

Profi kiállítású, kidolgozott anyag az Infamy and the Breed. Zeneileg abszolút az ezredfordulós Hypocrisyre hajaz, jóllehet a tálalás modernebb. Bár Emanuel Isaksson elég sokat használja a kétlábgépet, ezek a nóták mégis viszonylag lassúnak hatnak. Az eredmény középtempós dallamos death / black metál sok-sok szintivel leöntve, mindehhez egy magas tartományban süvöltő, ráspolyos énekhang, amely úgy hallom, effektezve van – bár nem olyan durván, mint Tägtgren a Hypocrisyből.

Némiképp eltér ettől a formulától a The Armageddon Anthem. Szigorúbb riffelésével, sötét tónusú szintetizátorával a 8-10 évvel ezelőtti Dimmu Borgirra emlékeztető dallamos black metál keveredik a zenébe. Jól megoldották itt a tiszta éneket is, a dallamvilág erősen Vintersorgéra emlékeztet.

Az album legerősebb és legváltozatosabb nótája szerintem az Attending Annihilation. Lendületes kezdés, pulzáló ritmus, ötletes dallamok, és egy remek szóló. A refrénben a Scar Symmetry-s Christian Älvestam vendégénekel, és természetesen nem okoz csalódást (bár érdekes módon a hangszíne nem hasonlít a Scar Symmetry-ben megszokotthoz.)

Meg kell még említenem a záró Everything is Wasteland-et. Ez is jól sikerült szerzemény, bár valamelyest elüt a többi tételtől, mivel színtiszta melodikus death metál. A refrén az In Flames-t idézi, a sötétebb részek a szintivel együtt The Project Hate-es hangulatot árasztanak. Lehet hogy ebbe az irányba kellene továbbmenniük; egyébként is az a három dal lett jó, amelyekben ezt a fajta modern, szaggatott riffelést alkalmazzák.

A hangzás nagyon tiszta, szerintem már művi. Ezt ritkán mondom, itt azonban tényleg az a helyzet, hogy valójában semmilyen hangszer, semmilyen körülmények között, nem hangzik így. A doboktól az énekig minden ki lett pofozva géppel – nem tudom, hogy csinálták, de olyan, mintha még a cinhangokat sem emberi dobos produkálná. A szintiből néha sok egy kicsit, főleg hogy általában sablonos, ezerszer hallott témákat játszik.

A fő probléma az anyaggal az, hogy kevés benne az emlékezetes momentum, és valahogy hiányzik belőle az agresszió. A számok többsége középtempós, és csak ritkán, rövid időre gyorsul be a zene. A jobb pillanatok mellett helyet kapnak meglehetősen lapos, semmitmondó szerzemények (Image of Myself), oda nem illő, banális dallamok (The Black Omen) is.

Mivel van rajta három jó szám, eggyel jobbat adok a közepesnél, ez a produkció azonban még messze van a kiemelkedőtől. Főleg a számírásra kellene jobban odafigyelni, több életet, egyediséget vinni a dalokba. Háttérzenének nem kellemetlen, de semmiképpen sem ötletes, és borzasztóan kiszámítható. Hypocrisy fanok tehetnek vele egy próbát.

Tracklist:

1. Infamy
2. The Last Endeavour
3. Pandemic Assault
4. The Armageddon Anthem
5. Rendered in Vain
6. Image of Myself
7. Evolution Overdose
8. Attending Annihilation
9. Descend into Chaos
10. Ravage the Breed
11. The Black Omen
12. Everything is Wasteland

Pontszám: 6

Kapcsolódó cikkek

ZONARIA – The Cancer Empire

Menegroth

Marduk, In Battle, Artisian, Zonaria – Koncertbeszámoló

Morhguel

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár