Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.zonaria.com
Kiadás éve: 2008
Stílus: Melodic Death / Black
(scroll down for English Version)
Svédországban (Umeå) alapította két nagyon fiatal (bőven húsz életév alatti) zenész, Simon Berglund és Emil Nyström a Zonaria nevezetű formációt. Bemutatkozó lemezük, az Infamy And The Breed (amit sajna nem halottam) hatalmas siker volt, melynek eredményeképpen turnéztak például az Impaled Nazarene és a Pain társaságában, sőt a Marduk vendégeként magyar színpadon is láthattuk őket. Hogy egy kicsit a zenéről is beszéljek, a dallamos black\death metal kategóriához állnak a legközelebb, talán valahol a Hypocrisy, Dimmu Borgir vonalon. A lényeg, hogy most elérkezett a Zonaria a második felvonáshoz ugyanis napvilágot látott a kettes The Cancer Empire nevezetű korong, amit már a Century Media gondoz. A producer pedig Fredrik Nordström (In Flames, At The Gates), kinek neve nem szorul különösebb bemutatásra. Sőt tovább megyek, ezzel a lemezzel részt vesznek a Vader 25 éves jubileumi turnéján is. Úgy gondolom, ennél több nem kell ahhoz, hogy valami nagyon jó lemezzel legyünk gazdagabbak. Mégsem vagyok maradéktalanul elégedett a The Cancer Empire végighallgatása után.
A jó dolgok mindenképp a hangzásnál kezdődnek, ami minden túlzás nélkül ölni tudna. A zenészek felkészültségét sem firtatnám, mert az egyszerűen hibátlan, hallani minden hangon, hogy profik. Ami plusz élményt nyújt, hogy a sok súlyos, tömény riff között finoman megbúvó szintiszőnyeg is akad, mely néha „komolyabb” zenei aláfestéseket is hoz, de ha kell, akkor gépies hangokra is vetemedik. A lemez tényleg álomba illően indul két brutális szerzeménnyel a Slaughter Is Passion-el és a Praise The Eradication-al. Főleg az előbbi szakít nagyot hihetetlenül eltalált riffjeivel, ritmusaival. Aztán jól indul a Crowning King Cancer is, a maga szinti-dob kettősével, de sajnos számomra unalomba fullad a sok szaggatott témája miatt.
A Contra Mundum megint egy hihetetlenül jó dal. Valahogy ebbe sikerült a legtöbb dallamot, harmóniát belepréselni. Hibátlan. Erre még rátesz egy lapáttal a Termination Process, amiben a riffek alá Emanuel Isaksson dobos olyan kegyetlen tempókat üt, hogy az tuti földbe döngöl. Sajnos ezután elérkezünk, a rossz ponthoz ugyanis kezdenek egybefolyni a dalok. A sok riff és szinti kezdi maga alá temetni a hallgatót. Valahogy ezek után nem jönnek már olyan témák, mint az első pár nótában. Az persze igaz, hogy jól eltalált részek, kiállások még így is tarkítják a dalokat, de összkép tekintetében alulmaradnak a többihez képest. Talán még a vérbeli brutális Damnation Dressed In Flesh emelhető ki.
Persze nagy baj még így sincs ezzel a bandával, és az is elmondható, hogy tökéletesen ötvözik a durva metalt a dallamos megoldásokkal. Aki az említett bandákat szereti, annak bátran ajánlom a fiatal svédeket, még annak ellenére is, hogy nem hibátlan korong a The Cancer Empire, de van rajta nem egy kiemelkedően jó dal is, melyekért más banda odaadná a fél életét. Számomra a harmadik lemez lesz az igazán mérvadó. Várom a folytatást.
——————————
ENGLISH VERSION:
Zonaria was formed by two extremely young (well under the age of 20) guys named Simon Berglund and Emil Nyström in Sweden (Umeå). Their debut album, Infamy And The Breed (which I haven’t heard) was a big success and due to that they toured with bands like Impaled Nazarene and Pain, moreover we, Hungarian, could also see them live here with Marduk. To speak a bit about the music, they are closest to melodic black/death metal, maybe close to the Hypocrisy and Dimmu Borgir line. The point is that the time has come for the second act and they released their second album on Century Media titled The Cancer Empire. The producer was Fredrik Nordström (In Flames, At The Gates) whose name should sound familiar. They’ll even play with Vader on their 25th anniversary tour. I think a very good album is guaranteed. Nevertheless, I”m not entirely satisfied with The Cancer Empire.
The sound is certainly good and killer. There’s no problem with their playing skills either, we can hear at every note they’re professional. Which adds some plus is that we can also hear some synth among the heavy riffs, and the keyboards sometimes bring „serious” themes, as well as more mechanic sounds, if needed. The album opens perfectly with two brutal tracks, Slaughter Is Passion-el and Praise The Eradication. Mainly the first one shreds with its great riffs and rhythms. The opening of Crowning King Cancer is also good with its drum-synth duo, but it turns into a bore for me due to the many staccato themes.
Contra Mundum is again an unbelievably good song. Somehow, they’ve managed to put most melodies and harmonies into this. It’s perfect. Termination Process adds some more in which drummer Emanuel Isaksson puts cruel tempos under the riffs. Unfurtunately, this is the point where good things last. From here the songs start to sound alike. The riffs and synth start to bury the listener under them. Somehow, there are not so good parts as in the first few tracks. Of course, there are some good ideas, changes but all in all these tracks are less good. Maybe it is Damnation Dressed In Flesh which stands out a bit.
Of course nothing wrong with this band and they perfectly blend rawer metal with melodies. Who likes the previously mentioned bands the young Swedes are recommended even if the album is not entirely flawless. There are some outstanding songs on it for which most bands would kill. To me, the third album will be determining. I’m looking forward to it.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Infamy
2. The Last Endeavour
3. Pandemic Assault
4. The Armageddon Anthem
5. Rendered in Vain
6. Image of Myself
7. Evolution Overdose
8. Attending Annihilation
9. Descend into Chaos
10. Ravage the Breed
11. The Black Omen
12. Everything is Wasteland