Nemrégiben megírtam, hogy van ez a Grätz nevű város Lengyelországban, ahol barátaink a Zorza zenekarral igazi 10 pontos post-black metalt varázsolnak. A napokban kezeim közé került első teljes játékosuk, a Hellven, erről szeretném most röviden megosztani veletek a gondolataim.
A 42 perces dallam- és riffszörnyeteget ezúttal Kacper Bartkowiak (basszus, háttérvokál), Eryk Lange (gitárok, dobprogram), valamint Refur (vokál) keltette életre. Utóbbi fiatalember Mateusz Sibilát váltotta a mikrofonnál. További változás, hogy szerencsére a dobprogit törölték, és Mateusz Wróbel (Deathspawn, Egzekutor, Faust, Godslut, Obsidian Mantra) vendégzenészt ültették az ütőhangszer mögé, ami elevenséggel tölti meg az egyébként is remek produkciót. A Hellven amúgy kapott még egy session zenészt, de róla lejjebb szólok.
A korongon hallható kilenc szerzemény közül három instrumentális, míg a többi angol nyelven szólal meg, ami további változás/fejlődés a tavalyi IEI kislemezhez képest. Az album zárására a brigád egy Windir feldolgozást szemelt ki (ráadásul az egyik kedvencemet), amivel amellett, hogy kifejezik tiszteletüket a nagy előd előtt, egyben jelzik, hogy a post-black világából kimozdultak a nyersebb, sötétebb, hagyományosabb, vagyis szerethetőbb norvég black metal irányába. A szövegvilág alapjában véve változatlan képet mutat, mindegyik dal jól megírt. Az atipikus, ám az album spirituális beállítottságához passzoló borítókoncepció a WS Artworks munkája.
A zene továbbra is precízen kidolgozott, a mix – hála a Cross Street Studiónak – nagyon rendben van. Anno megjegyeztem, hogy az egyik szám zökkenőmentesen megy át a másikba, nincs csapongás. Ezen a téren kissé szokatlan változás az egyes csapások eltérő atmoszférája és zenei megközelítése. Maradt a dallamosság, ámde az adott tételek rendezetten épülnek és fogyatkoznak. Szóval a kompozíció mögül eltűnt a káosz érzet, a zsigeri energiákat fölváltotta a tudatos hangtervezés. A hangzás sűrűbb, komorabb. A gitárvezetés egyensúlyba hozta az emelkedett riffeket a nehezebb, vastagabb súlyokkal. A gyorsabb részekben a dobok szinte észrevétlenül gurulnak (a blast beat ütemek nagyon adják az ívet), a belassulásoknál viszont taposó erőt fejtenek ki. A cinjáték, annak ellenére, hogy nincs túlbonyolítva, abszolút felhúzza az összképet. A mikrofonnál a teljesjogú bandataggá választott Refur, azaz Michał Markowski nem lép ki a Mateusz Sibila által belőtt végzet-halál stílusból, hangját inkább ezen belül pozícionálja a karcosság és a fanyarság különböző tartományaiba.
Annak idején egy jól megírt káoszdokumentumként jellemeztem a dalok szerkezetét, amelyek a Hellven esetében romantikus (természetesen filozófiai értelemben) színezetet öltöttek. A Zørza azon dalaiban, mint a vad Night of the Werewolf, a tremolókban vágtató Death II vagy a fémszilánkos, elemeiben Mgła hatásokat hordozó The Crown with Silver Thorns-ban a rend lett az úr, és a csapat egy letűnt világ előtt tiszteleg. Ez utóbbi tételben amúgy hallható egy komoly szóló is, amit Marcin Wrzesiński pengetett el. A szétesés érzetét a leginkább az instrumentális Danse Macabre sugározza. Régi és új között pedig a Under the Reign of Black Moon lavíroz, szerintem nagyon egyenletesen.
Úgy látom a Zørza tehát jó úton halad afelé, hogy a sötét fém élvonalába kerüljön. Remélem a következő albumukkal már hazájuk legendás zenei mágusai között üdvözölhetjük őket is! Ez az a fajta muzsika, ami átsegít majd az ünnepi retteneten! A magam részéről a karácsonyi ajándékom egy nagy 10-es a számukra!
Kiadó: Godz ov War Productions
Kiadás éve: 2024
Stílus: Black Metal
Web: facebook.com/zorza.pbm
Tracklist:
- Western Forest Rites
- Night of the Werewolf
- Death II
- Lunacy of Memories
- The Crown with Silver Thorns
- Zørza II
- Danse Macabre
- Under the Reign of Black Moon
- Journey to the End (Windir cover)
Pontszám: 10