2021. szeptember 10. @ Budapest, Akvárium Klub
Hájer Gergő (OMEGA DIATRIBE):
Egy budapesti koncert mindig az egyik legfontosabb állomását képzi az adott turnénak. Nem volt ez másképp a jelenleg folyó Liberating Madness Tour 2021-en sem, hiszen mindannyiunk izgatottan várta, hogy ismét a fővárosi rajongókkal együtt bonthassuk le az Akvárium falait. Kimondottan örülünk annak, hogy az utóbbi években már megbízik bennünk annyira a klub, hogy önálló bulit rendezhetünk a helyszínen és mi választhatjuk meg az előzenekarainkat is, akik ezúttal a kecskeméti Nova Prospect és a szintén budapesti, friss energiákkal telített Eagle has Landed volt. Nagyon hatékonynak bizonyult ez a hármas felállás, ezért már szó esett a folytatásról is…
Rengetegen jelezték, hogy sajnos nem tudtak részt venni a koncerten az oltási igazolvány hiányában, reméljük, hogy mielőbb rendeződik az adott helyzet és hamarosan ismét korlátok nélkül szórakozhatunk Európa bármely pontján!
A turné robog tovább, csekkoljátok a turnédátumokat a weboldalunkon és gyertek el valamennyi állomásra!
www.omegadiatribe.com
Szathmáry Ákos (OMEGA DIATRIBE):
Mindig óriási élmény Budapesten játszani, hiszen még mindig ez a zenekar fő bázisa és imádjuk is a pesti klubok minőségét. Az Akváriumban sincs ez másképp, profi technika és személyzet várt minket mint mindig, pedig rettentően nehéz időszakon vannak túl ők is. Idén azért érezhető volt a pandémiás szabályozások hatása, de ennek ellenére talán most volt az egyik legnagyobb metal hangulat, az egész nézőtér úgy zúzta végig mindhárom zenekar műsorát, hogy George „Corpsegrinder” Fisher nyaka is beállt volna ettől a munkától. Hatalmas respect nekik és a többi zenekarnak is, hogy így megmozgatták őket. Úgy gondolom egy nagyon erős brigádot sikerült összeszervezni az estére, tele imádni való figurákkal. Mindenki iszonyat profi műsort rakott le az asztalra. Reméljük hamarosan újra találkozunk mindnyájatokkal és itt gondolok azokra is akik különböző okok miatt idén sajnos nem jutottak be az eseményre.
Lucsányi Milán (OMEGA DIATRIBE):
Egy ilyen időszak után nem meglepő, hogy nagyon kiéhezve vártuk az őszi szezont, aminek a két legfontosabb hazai állomása nálam idén is Székesfehérvár és Budapest. Külön hatalmas, hogy ismét lehetőségünk volt az Akváriumban koncertezni. Alapvetően nem egy megszokott hely számunkra, nyilván a kisebb és „zordabb” klubokhoz vagyunk szokva, ettől is olyan izgalmas, amikor itt lehetünk. Ráadásul most a fellépők listája is nagyon változatos volt, ami miatt mi sem igazán tudtuk, hogy mire számíthatunk ezen az estén.
Imádom, hogy nem csak a technika nagyon komoly ezen a helyen, hanem a stáb is elképesztően profi és hihetetlenül segítőkész. Olyannyira elkényelmesedtem ebben a szituban, hogy minimális bemelegítés nélkül mentem fel beállni, aminek az lett a következménye, hogy két szám után szépen bedurrant a torkom… Mondhatni nagyon hiányzott… Irány a legközelebbi ABC, méz, kálcium és Unicum!
A Sas leszállt, a Nova is nagyot ment, a közönség pedig elég frankón vette a lapot.
Innen is puszi a Nova Prospect-nek, hogy a csodagyógyszerükkel már megint kihúztak a bajból és nyugodtan tudtam színpadra lépni.
Budapest pedig ismét nagyot jött! Habár a nézőszámok az igazolványok kötelezővé tételével egy kicsit visszacsúsztak, a lelkesedés annál nagyobb. Jó látni, hogy a jelenlévők is ugyanannyira várják ezeket a bulikat és ugyanannyira odateszik magukat, mint mi a színpadon. Köszi szépen Budapest!
Varga Levente (OMEGA DIATRIBE turnémenedzser):
Hetekkel az Akváriumos buli előtt már érezhető volt a megszokottnál nagyobb izgalom a zenekarokon. „Vajon mennyien lesznek? Kell-e védettségi igazolvány? stb…” Ilyen kérdésekkel bombáztak nap, mint nap. Aztán eljött a várva várt időpont, és amikor délután megérkeztem a helyszínre, elégedett boldogság és adrenalintúltengés sugárzott mindenki arcáról. „Végre minden a helyén van, és szétrúgjuk a ház oldalát!”
Röviddel fél nyolc után el is kezdődött a műsor, melyet az Eagle Has Landed indított, akik elementáris erővel tépték le a közönség „arcát”. Őket követte a Nova Prospect Kecskemétről, a mindig csodálatos Besnyő Gabriella pedig ezen az estén is elvarázsolta a nézőtéren tartózkodókat. Természetesen a „sajátjaimat” vártam leginkább, és meg is jöttek a srácok. Méghozzá olyan brutális kezdéssel (You Can’t Save Me), hogy az emberek őrületes pogózásba kezdtek. Utána volt ott circle pit, wall of death meg minden, ami egy tökéletes metálbulihoz szükséges. Én pedig csak arra tudtam gondolni mindeközben, hogy az összes nehezítő körülmény ellenére a jelenlegi Omega Diatribe az eddigi legtökéletesebb formáció, akikre mérhetetlenül büszke vagyok. Úgy gondolom, hogy akik részt vettek az eseményen, maximálisan elégedettek lehetnek, hiszen professzionális műsorra szórakozhattak.
Köszönet a zenekaroknak, a stábnak és nem utolsó sorban a legjobb közönségnek.
| Mi tetszett legjobban a közönségben? Egyértelműen érezhető volt a közönségen, hogy mennyire ki voltak éhezve már egy Omega Diatribe koncertre, hiszen néha mikor a színpadi fényektől feleszméltünk a közönségre csak annyit láttunk, hogy iszonyatos vehemenciával rázzák a kordonokat. Mondanom sem kell, hogy ez minket is kellően felfűtött és igyekeztünk visszacsatolni ezt az energiaszintet a közönség felé! Mire készüljenek a Omega Diatribe rajongók a további koncerteken? A további állomásokon is garantált a szokásos magas energiaszintű élő zenés mulatság, a setlist gerincét pedig főleg a legutóbbi Metanoia címet viselő lemezünk, valamint a 2018-as Trinity korongunk dalai képzik, de ettől függetlenül az elmaradhatatlan régi tételek is helyet kaptak a koncertműsorban. |
Besnyő Gabriella (Nova Prospect):
Kettős érzéssel készültem erre a bulira, mert bár alig vártam, hogy újra találkozhassunk Milánékkal (Omega Diatribe), kíváncsi voltam az Eagle Has Landed-re, és a hely is nagyon csábító volt, nem kismértékű zabszem-szindrómával érkeztem meg az Akvárium kisterméhez. Azért majréztam annyira, mert kolléganőimmel karöltve szeptember elseje óta beszoktatós kiscsoportosokkal nyomtam az ipart reggeltől estig, így a hangom erre a hepajra nem kicsit volt már elhasználódva és befátyolosodva, ami egy koncert előtt nem annyira megnyugtató állapot. 🙂 Aztán csak el „kellett” kezdeni, és amikor szétnéztem a színpadról, csupa ismerős arcot láttam meg a közönség sorai között, és azt hiszem ettől – mármint tőlük – kaptam egy durva energia-löketet. Megjelent egy tündéri fiatal pár és egy főstagedive-ista, akik az előző pesti koncertünkön is megtiszteltek a jelenlétükkel; egy volt ovisom az apukájával, aki már durván magasabb nálam (de a gyerkőc is); két kerekesszékes hős, akiktől mindig iszonyat lendületbe jövök, amiért vették a fáradtságot meglesni minket; illetve ott volt még egy rakat mosolygós arc, akik egész jól bírták a sok idétlen poénomat. Tuti, hogy terápiás jelleggel hatottak rám, mert már az első néhány szám után éreztem, hogy nem lesz itt baj az énekléssel. Talán tényleg a hely és a helyzet varázsa volt, de elszállt a rekedtségem. Jó, lehet, hogy életem nőjének jelenléte, és az, hogy koncert előtt meghívott egy gyógyitalra valószínűleg sokat segített az állapotomon. 🙂 Koncert közben meg is köszöntem ezt neki. A közönség jófejségét pedig hűen tükrözi, hogy egy csapat a buli után épp olyan lazítólével várt engem az előtérben. Szóval, amúgy sem jellemző ránk a koncertek közbeni és utáni szomorkodás, de ez után a hangverseny után tényleg mindenki oda meg vissza volt a viszontlátás miatt. Tök jól játszott a másik két banda is, levitték az összes hajamat a fejemről, és persze sikerült összehaverkodni az újakkal is, mert bazi jófejek. Örülünk, hogy találkozhattunk velük. A helyi erők pedig szintén odatették magukat hang- és fénycuccot nem kímélve, és közben hulla kedvesek voltak mindenkivel. Tényleg nagyon kerek este volt 🙂
Farkas Péter (vokalista, sampler, producer, Eagle Has Landed)
Gödör, akarom mondani Akvárium. Amióta zuhanok a magyar metál szcénában, rajta volt a bakancslistámon. Végre sikerült. Belépve a kisterem hátsó helyiségébe azon kapom magam, hogy nem érzek áporodott klotyószagot, senki sem füstölög, minden tiszta, illatos. Pontosan, ahogy elképzelem egy belvárosi nívós szórakozóhely backstage-ét. Pakolás, szaladgálás, sűrű kézfogások, bemutatkozások, mindenki mosolyog, mindenki tudja a helyét, effektív munka a köbön. Fél-aggódó cigarettázások, koffein-beöntés, sound check, minden a helyén, kapu nyit, emberek pulthoz, heveder fel, víz bekészítve, pótverők a helyén, lantok fiszen, hangszál laza, hadd szóljon! Az első hang után minden kitisztult. A hely adottságait 100 százalékosan kihasználva kaptuk a hátunkra a füstgépből az áldást, a fények meg minden riff mögé új hátteret, új kontextust adtak. Pár dalnak el kellett hangoznia, hogy az aulában duruzsoló kamu-ibiza hangulatot árasztó house-gyöngyszemek között meghallja a kint ólálkodó metálravágyó, hogy hol lakik az úristen. Láttam a közönségben mindenféle arcot, ismerőst, közeli barátot, hót’ ismeretlent, fiatalt, időset, bőrgatyát, csőgatyát, surranót, kerekeket. Olyan érzés volt, mintha ez a buli mindenkit megszólított volna, nem csak a szokásos tábort, akik anno a Dürerben többet tartózkodtak, mint a szüleik nappalijában. Fél óra tömény dítkórral és 1270 pergő ütéssel később elégedettre pumpálva távoztunk a színpadról. Koncertünk után úgy éreztem, mindenki egyként szeret minket, rengeteg idegen ember jött szembe vicsorogva, bősz metálvillát szorongatva, mondván köszi az enegriát. Nem-nem, mi köszönjük nektek az energiát. Lejöttetek a végtelen budapesti éjszaka kellős közepébe, és velünk együtt buliztatok. Mi tartozunk köszönettel. Nem beszélve a másik 2 bandáról, hohóó. Kiforrott, néha lassú-táncos, olykor ugrálós-dallamos őrület a Nova-éktól, ami totálisan korrekt választás, mert utánunk vagy gombafelhő kell, hogy legyen, vagy pedig egy szívhez és dopamin receptorokhoz szóló technikás őrjöngés, profi zenészekkel, huszonegyedik századbeli színpadon. Oldani kell a Sas által kreált és átélt feszületet, és ez sikerült, nem is kicsit. Gyors cigi és a kép a plakátról megelevenedett. 5 tetovált forma, akik hallhatóan szerették az algebrát felső tagozatban. Fellépőként a kedvenc szokásom a színpad közönség által elrejtett részén együtt bulizni az épp fellépő zenekarral. Omegáékhoz fel kellett mennem, érezni akartam azt a NGOHT bulikat megszégyenítő lüktetést az epicentrumból. Éreztem. Fájt. Az arcom 15 perc kifliszáj után görcsölt, a hátam tropa, kösz Hájer.
- Facebook event link: https://www.facebook.com/events/241245990664674