Kiadó: Retroactive Records
Weboldal: myspace.com/thebigdlives
Kiadás éve: 2008
Stílus: Speed / Thrash
(scroll down for English Version)
A ’85-ben még speed metalt játszó kaliforniai banda 17 anyagot tudhat maga mögött egészen 2007-ig. A ’94-ben megjelent – már progresszív „keresztény” rockot tartalmazó – albumot tavaly adta ki négy bónusz számmal a Reatroactive Records. Nem tudom igazán elmondani milyen hatást váltott ki belőlem a zene, mint ahogy máskor sem, de megpróbálom a Jeff Mason (dob), Jommy P. Brown II (ének, gitár) és Manny Morales (basszusgitár) mégis érdekes lemezét bemutatni.
A nyitó track a Belltown, aminek hangzásáról egyből valamiért a Nevermore ugrott be nekem. A szaggatott riffek, a mértékkel odarakott dob, a dallamos betétek elég jól szólnak, bár van egy-két sablontéma, ami lerontja a szám erejét, azért nagyrészt rendben szól. Erőteljes metal hangzással nyit az After I Fell, hogy visszahulljon egy finom játékba, gitárhúrokon úszó dallamokba. A refrének is nagyon rendben vannak, egyszerű, de ütős témák sorakoznak végig, változtatva a hangulatot és a hangszínt egyaránt.
A címadó River Disturbance már egy komplexebb progresszív nóta a sorban, laza, de karcos, erőteljes hangszeres játékkal, dallamos énekbetétekkel. Igazi csemegét lehet itt hallani, minden fellelhető a stílus jegyeiből, igazi húzónóta.
A Now & Then egy akusztikus gitárhangzásra építkezik, és bár az ének nekem nem tűnik annyira megfelelőnek hangszínben, azért még jól szól. Átlagos dallamos dal ez, semmi különösebbel nem lepnek meg minket a fiúk.
A szintén modern metallal ötvözött Speed Of Light kemény hangzása, vad szerkezete, a súlyos gitár, a dob és a basszus eksztatikus lüktetése teszi kiemelkedővé ezt a tracket. Itt is egy jól kidolgozott szerkezet bontakozik ki, nincs benne egyetlen gyenge hang sem, a szóló egyenesen ráadás.
A Little Sleep egy pörgősebb nóta, kissé reppelős énekkel, amit nem igazán értek, mert nemigen való erre az albumra. Máshol, mondjuk valami metalcore banda korai kezdeményeként megállná a helyét, de nem tudom itt mit keres ez az elég gyenge muzsika.
A Map-nál valahogy az ének okoz nekem fejtörést, semmi értelmét nem találom a kettős hangzásnak, valahogy nem fedi rendesen egymást, a zene meg hát, más énekkel talán rendesen ütne, de így elég gyenge ez is. Erőteljes ének hiányzik ebből, meg egy vastag sound. A You Still Smile egy himnikus nóta lenne igazából, itt semmi nyoma már a progresszív zenének, inkább a metal finom részeit részesítik előnyben. Egy zongoratéma az alap, erre jön egy alap dob, basszus és némi gitárjáték. Nem rossz, de itt néha túl giccses a zene, mikor a kórus is bejön, a sima verzéknek jobb a hangulata, így felemás az egész.
A Breathing Still szintén a keményebb, komplex vonalon íródott, ami a banda erősségének tűnik. Itt sokkal jobb elképzelések találnak teret, mint a sima metalos témáknál, bár ebben a számban is vannak hiányosságok, azért erősebben szólal meg, és ez már valami. Az első bonus track a lemezen az I Thought. Érezhetően más világba csöppenünk, ami a témákat illeti. Némi törzsi ritmus keveredik ebbe a számba, az ének kiforrottabb, a zene jobban üt, bár a metal mindenképp erősebb hatást gyakorol itt is.
A On The Fritz hard rock szerű zenei felépítést mutat be, mélyebb énekhangokkal színesítve az egyébként nem nagyon változatos vagy épp egyedi zenét. Semmi különlegeset nem produkáltak, átlagszám egy átlagbandától, némi goth rock hatással.
A Belltown (Hyper Mix) egy elektronikával megbolondított szám, amit önmagában nézve egy elég jó kísérletnek lehet nézni, csakhogy ehhez a közeghez ez nemigen illik. Nem hiszem, hogy túl sok progresszív rock rajongó hallgatna techno alapú zenéket metalos énekkel.
Az utolsó track a Words From Jimmy Brown, ami egy felolvasás tulajdonképp, tizenkét perc hosszan, olyan, mintha egy riport hangzana el, valamelyik rádióban, nem rossz befejezés, de ennyi.
Ă–sszességében nézve nem egy hú de nagy zenét hallhatunk, nem rossz, de tizenkét év tapasztalata, és a jó témák/számok tükrében sokkal jobbal kellett volna előállni akkor. Aki kíváncsi rá, hallgasson bele.
———————————
ENGLISH VERSION:
Up until 2007, this Californian band, playing speed metal in ’85, has 17 releases behind their back. This album of ’94 – which already contained progressive „christian” rock – was released by Retroactive records in 2008 with 4 bonus tracks. It’s not easy to tell what impact it had on me but I’m trying to present here the interesting album of the band consisting of Jeff Mason (drums), Jommy P. Brown II (vocals, guitar) and Manny Morales (bass).
The opener Belltown somehow reminds me of Nevermore. the staccato riffs, the modest drumming, the melodic parts all sound well enough though there are some stereotyped themes which ruins the picture but all in all it sounds okay. After I Fell opens with powerful sounds but then it becomes more melodic. The choruses are also cool, and the themes are varied also.
The title track is a more complex tune. It’s loose but rawer with powerful playing and melodic vocal parts. It’s a real hit song.
Now & Then is based on acoustic guitars and although neither the vocals” tone seem that great it”s okay. An average melodic track but nothing extra.
The hard sound, wild structure, the heavy guitars, the ecstatic pulsation of the bass and drums of Speed Of Light, which contains also some modern metal, make this song an outstanding one. The structure is well-built here too, there are no bad notes, and the solo is also cool.
Little Sleep is a bit faster with rap-like vox which I do not really understand. It does not belong here. Maybe on a metalcore record it could be okay but here…
In Map it’s the vocal which is puzzling me, I don’t understand this dual sounding… and the music, well, with a different vocal it could shred but it’s rather weak. A powerful vocal is missing here and a thick sound.
You Still Smile would be a hymnic tune actually, no trace of progressive themes here but rather moiré gentle sounds. The base is a piano theme with some basic drums, bass and guitars. It’s not bad but here and there the music is too kitch when the chorus comes in, the mood of the verses is better, so it’s a bit odd.
Breathing Still have also been written along the harder, complex line at which the band seem to be stronger. There are much better ideas here than at the simple metal themes though there are some things that I miss here too but it’s actually okay. The first bonus track is I Thought. It’s a completely other world as far as the themes are concerned. There are some tribal rhythms here, the vocals are mature, the tune shreds better though metal has a deeper impact. On The Fritz has a hard roc-like structure with deeper vocals on the not too varied or unique music. There’s nothing special here, an average track of an average band with some gothic touch.
Belltown (Hyper Mix) is a track with some electronica thrown in which, in itself, may sound good but it doesn’t fit here. I don’t think too many progressive fans would listen to techno-base music with metal vocals.
The last one is Words From Jimmy Brown which is actually a spoken passage in 12 minutes like a report in a radio, not a bad ending but that’s all.
All in all, it’s not too special, it’s not bad but after 12 years’ experience they should have come up with a better stuff. Those interested have a try.
Tracklist:
1. Belltown
2. After I Fell
3. River Disturbance
4. Now & Then
5. Speed Of Light
6. A Little Sleep
7. Map
8. You Still Smile
9. Breathing Still
10. I Thought (bonus track)
11. On The Fritz (bonus track)
12. Belltown (Hyper Mix) (bonus track)
13. Words From Jimmy Brown (bonus track)