Kiadás éve: 1994
Kiadó: Projekt Records
Web: www.lovespiralsdownwards.com
(scroll down for English Version)
A kaliforniai páros, Ryan Lum és Suzanne Perry alkotta LSD voltaképp belopta magát a neo-folk/darkwave/electronic rajongók szívébe nyolcéves (1991-1999) fennállásuk alatt. Hihetetlen éteri muzsika keveredik itt egyik hangfolyamból a másikba kapcsolódva, könnyen úszva és lebegve. Először ’92-ben jelent meg az „Idylls”, rá két évre az „Ardor”lemez, majd „Sideways Forest” címmel ’96-ban egy single, az „Ever” lemez ugyanebben az évben jött ki, ’98-ban a „Flux” majd zárszóként 2000-ben a „Temporal” látott napvilágot. Az amerikai zenekar hatása vitathatatlan a kortárs színtér egy részére, a zenéjükben ötvöződő dallamok és megszólaló hangulatok előremutatóak voltak. Egy megismerésre érdemes életpálya csekély része az, amit most bemutatok.
A Will You Fade egy utazás a gyönyörű színek világába. Finom gitárharmóniák, lebegős darkwave alap, karakteres női ének építi fel a szám szerkezetét, a zene szinte megérint, körbefon, és magával húz egy biztonságos térbe, ahol a nyugalom ölel. A végén beinduló dobtéma hatása csak erősíti ezt.
A Sidhe mélyebb, elvontabb szám, szomorú, atmoszférikus csend, gondolatok burjánzása egy üres térben. A zene olyan, mintha csillagok vennének körül, nagyon kevés gitár van, az effektek is minimálisak, inkább az éneken van itt a hangsúly.
A Write In Water a neo-folk közeget eleveníti fel, de a lazább, vidámabb hangulatait (hasonlatképp álljon itt az Ostara zenekar neve) képviselve, selymes énekkel, akusztikus gitáralappal, energikus dob és gitárszínezéssel.
Az Avincenna újra át és átfonó dallamai, új utazásra csábítanak minket, egyszerre szép és melankolikus, törékeny és erős, a szerkezet itt is remekül van felépítve, a semmiben lebegő, érzékeny hangok mindent átjárnak.
Mirrors A Still Sky a next track címe. A sejtelmes naplementét eleveníti meg minden ízében, egy olyan hangulatot áraszt, amelyhez ritkán van szerencséje az embernek. A képzelőerőnek itt semmi sem szab határt, a finom dallamokba vesző instrumentális nóta kiválóan szólal meg. A Subsequently ismét a neo-folk jegyeire épít részben, az atmoszférikus hangzás mellett természetesen. Nekem egyből másik két banda neve ugrott be, a Fire és a Wovenhand világa hasonló ehhez. Folyamként hömpölyög ez a dal, itt már inkább nehézkes a haladás, mint eddig, mintha valami visszafogna, ezáltal érdekes kettősséget villant fel a jó hangszereléssel ellátott darab.
Az I Could Find It Only By Chance erőteljes hangzása már a darkwave jegyeit mutatja meg leginkább, persze ettől a sejtelmes hangulat, az íves, könnyed dallamok ugyanúgy megmaradtak, de itt már inkább egyfajta vágyódás érezhető, egy útkeresés nehezebb szakasza – ettől azonban energikusabb és színesebb lett.
A Kykeon visszatér a csillagok világába, mindenhol lebegős, folyékony témák, a hangszerek finoman alakítják a szerkezet gerincét, a hangulat megfoghatatlan. Kitárulkozás a végtelen felé, néha egy szál akusztikus gitár és egy minimális effekt hangjain. Gyönyörű.
A Depression Glass egy mély, enyhén melankolikus hangulat tükre, egy olyan érzésé, ami az élet része. Jól megfogalmazott és átadott érzés ez, kellemesen lágy női énekkel, hangszeres játékkal. Szép, érthető, sejtelmes.
A Sunset Bell más világ. Végig egy atmoszférikus süllyedés, apró zajok és hangok folyékony elegye. Hihetetlen hangulat, alig néhány megálmodott hangon.
A záró szám a Tear Love From My Mind egy szép, érzelmekkel teli elmélkedés a közeli múlton, az ő törékeny alakján, a vágyódás kudarcán. Csak gitár és ének, semmi több, mégis egyszerűségében rejlik varázslatos hatása. Szomorú, ha szomorú vagy, és könnycseppként gördül alá. Az egész lemez egy karizmatikus közegbe kalauzol el minket, a megfejtés már csak rátok vár!
————————–
ENGLISH VERSION:
During their 8-year existence (1991-1999), the duo of Ryan Lumm and Suzanne Perry has become a favourite of neofolk/darkwave/electronic fans.
Incredible ethereal music blends here from one sound flow to the other, floating gently. They released „Idylls” in 1992, then two years later „Ardor”, then in ’96 they released the „Sideways Forest” album and the EP titled „Ever”. In 1998 an album called „Flux” came out then the last one in 2000 which was „Temporal”. The influence of this American act is undeniable for a part of the scene of today, the melodies and moods of their music were ahead of their time. A small part of a career to get to know is what I’m reviewing here.
Will You Fade is a journey to the world of wonderful colours. Fine guitar harmonies, floating darkwave base, unique female vocals build up the structure of the song, the music almost touches, embraces the listener, then it draws him/her to a safe world where calmness embraces us. The drum theme at the end only strengthens this.
Sidhe is a deeper, more abstract song, a sad, atmospheric silence, blooming of thoughts in an empty space. The music is like if you’re surrounded by stars, there is very little guitar here, and a little effect, the emphasis is put on the vocals.
Write In Water summons the neo-folk medium but with a loose, happier attitude (take it Ostara as an example here), velvet vocals, acoustic base, energetic drums and colouring guitars.
The embracing melodies of Avincenna tempt us on a new journey it’s nice and melancholic, fragile and strong, at the same time, and the structure is also well-built here, the sensible sounds floating in nothing penetrate everything.
The next song is Mirrors And A Still Sky. It evokes the murky sunset, it breathes an incredible atmosphere. Nothing holds back here our imagination, the instrumental tune fading into fine melodies sounds excellent.
Subsequently is also partly built on neo-folk elements beside the atmospheric sound of course. Two names of a similar style came to my mind concerning this, namely, Fire and Wovenhand. The track’s heaving like a stream, things got slow a bit here, as if it had been held back by something, so it’s quite interesting with this duality and good instrumentation.
The powerful sound of I Could Find It Only By Chance, however, shows some darkwave influence, but, of course, so that the mysterious mood and light melodies remained but a sort of longing feeling here, a hard period of searching ways – due to which it”s even more energetic and colourful.
Kyekon returns to the world of stars, the themes are floating and liquid, the instruments are gently shaping the spine of the structure, the mood is inconceivable. It’s like an unbosoming towards eternity with an acoustic guitar and minimal effects. It’s beautiful.
Depression glass is a mirror of a deep, slightly melancholic mood, of a feeling which is a part of life. It’s well-composed and well-transferred mood with nice, light female vocals and play. Nice, clear, murky.
Sunset Bells is another world. It’s an atmospheric diving, a liquid mixture of tiny noises and sounds. Unbelievable mood, with only few notes.
The closing Tear Love From My Mind is a nice, emotional meditation upon the past, Her fragile form, the failure of longing. There’s only guitar and vocals, nothing more yet the magic of the track lies in its simplicity. It’s sad if you’re sad, and rolls under like a tear. The whole album takes us to a charismatic medium, the answer is just waiting for you!
Tracklist:
1. Will You Fade
2. Sidhe
3. Write In Water
4. Avincenna
5. Mirrors A Still Sky
6. Subsequently
7. I Could Find It Only By Chance
8. Kykeon
9. Depression Glass (w. Jennifer Ryan Fuller)
10. Sunset Bell (w. Jennifer Ryan Fuller)
11. Tear Love From My Mind