Flag(ship) Of Doom Vol. 4. – Koncertbeszámoló

2007. június 3. @ Budapest, A38

Trouble
Stereochrist
Wall of Sleep
Locust on the Saddle
Sunday Fury
Rise to Addiction
VL45
Shapat Terror

Újra az A38-as hajó. Ez a kiváló helyszín adott ugyanis helyet a HAMMER Concerts szervezésében meghirdetett doom-ünnepélynek. Három órai kezdettel csapott a húrok közé az egri reménység, a Shapat Terror. Zseniális, szimplán SHPT névre keresztelt ep-jük a hazai stoner rock vonal egyik remeke. Jó hangzással, erős dalokkal, szimpatikus kiállással méltó felvezetéséül szolgáltak az estnek.

Az őket követő VL45 modern elszállása után a széles terpeszek és hatalmas grimaszok bandája, a Locust Of The Saddle következett. A váci székhelyű Sunday Fury legénysége sem adta alább: irgalmatlan súlyt zúdított a színpad előtt tartózkodókra.
A Stereochrist pacsirtával, Makó Dáviddal előadott, a Down zenekar legjobb perceire hajazó tétel végleg legyalulta a hitetlenkedők agyát. Valahogy így kell ezt elővezetni! A néhai Mood két utódzenekara nélkül elképzelhetetlen egy hazai lassulós népünnepély. A Stereochrist kezdésére jócskán megtelt a hajó gyomra. Az egyes rajtszámot viselő Dead River Blues és a tavalyi Live Like A Man (Die As A God) lemezek legjavából csemegézhettünk. Öröm volt az ősember fizimiskájú Makó Dávid énekest, valamint az igencsak hosszúra nyúlt szakállú Hegyi Kolos gitárost újból színpadon látni.

A doom zászlaját magasra emelő Wall Of Sleep nyolc órai támadásával üzent hadat az alant megfáradt sokaságnak. Az Ornaments Of Heaven nyitánya után rendre sorjáztak a himnuszok: Life Lies Low, Sun Faced Apostles, Far Away From Sunrise, Buried 1000 Times, Time Of The Goblins, Hands Of Dust, On Pain Of Birth, I Sleep. Készülő And Hell Followed With Him lemezüké számomra az év reménysége várományosa cím. Már csak miattuk megérte az este! A gitáros Füleki Sanyi és a frontember Holdampf Gábor igazi kult alakjai a hazai metal életnek. Szimpatikus kiállású, hiteles arcok, akik élik ezt a műfajt. Megérdemlik a tiszteletet!
A kissé Tony Martin színpadi munkáját idéző énekessel kiálló Rise To Addiction New Shade Of Black For The Soul lemeze ismeretlen volt számomra, s az elkövetkezők reményében előadásuk nem is hagyott
mély nyomot bennem. Súlyos látványt jelentett viszont átszerelés közepette érzékelni azt a profi, olajozottan működő koncertgépezetet, amit a headliner banda felvonultatott.
A kihirdetett tíz órás kezdéshez képest közel háromnegyedórás késéssel lépett a világot jelentő deszkákra a chicagói doom legenda, a Trouble. Mire észhez térhettünk volna, rögtön el is reszeltek pár kötelező darabot, megidézve a zenekar nem kevés klasszikus pillanatát: a kilencvenes Trouble At The End Of My Daze nyitányának sorait már egyként dörögte a nagyérdemű. A leginkább Manic Frustration, Plastic Green Head érából csemegéző, de természetesen a Simple Mind Condition anyagát, valamint a régi időket sem hanyagoló banda frontembere, Eric Wagner hajzuhataga ugyan kissé megkopott az idők során, de Bruce Franklin doom-ikon – Rick Wartell kettős zsenialitása mit sem vesztett a fényéből. Jó érzésekkel, sajgó nyakkal, kifulladva ért véget az est. Ezúttal is erős összeállítású fesztiválnak lehetünk szem- és fültanúi. SLOW, BUT NOT DEAD! Köszönjük Nekik!

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár