KRVNA – For Thine is the Kingdom of the Flesh

Amikor black metalról hallunk, automatikusan valamelyik fagyos, hegyekkel s végeláthatatlan fenyvesekkel tarkított északi országra asszociálunk, és hirtelen bele sem gondolunk, hogy ez éppen olyan zenei műfaj, mint bármely másik, ebből adódóan pedig ugyanúgy lehetnek képviselői a világ minden táján.

A felvezetőből talán már sejthető, hogy nem európai banda albumáról fogok referálni. Való igaz, most az ausztrál egyszemélyes alakulat második lemezét veszem kicsit górcső alá (az új anyag pontosan egy évvel a debütáló lemez, a Sempinfernus évfordulóján jelent meg). Kezdjük talán azzal, hogy elmondom kiről is van szó. A Krvnát egy bizonyos Krvna Vatra Smrt hozta létre, akiről csak annyit sikerült kiderítenem, hogy Sydneyben él és mindössze néhány éve zenél aktívan, azonkívül jelenleg a Dearthe és a Pestilential Shadows sorait erősíti.

Dalszövegei témáit tekintve a Krvna a sokadik projekt, ami a vámpírizmus témájával foglalkozik, szerencsére dalaik emellett érintik a filozófia és a vallás területeit is, utóbbit nyilván kritikai éllel.

A For Thine Is the Kingdom of the Flesh hat opusának 44 perces játékideje a dallamos black metal-ba sorolható. Ennek megfelelően gyorsabb ütem, erős és melankolikus gitárdallamok, rendkívül emlékezetes tremolo-riffek, erőszakos dobtémák, hovatovább kivételesen tehetséges énekhang jellemzik. Szerkezetét tekintve a korongot elkerülik a nagy kitörések, a dalok többnyire lassan, fokozatosan épülnek fel, ugyanakkor nincs hiány a mélyreható robbanásos iramokból sem.

A blaszfémiák sora a For Thine Is the Kingdom of the Flesh-el veszi kezdetét, ami egy lassabb szám, mindamellett – köszönhetően a kóruskezdésnek – egészen epikus töltetű. Az első percet követően kitűnik, hogy a dalszerzés mennyire a ringató szépségű riffekre épül, amelyeket ügyesen támogatnak a dobok, valamint a duplázó is végig hangulatosan lüktet. A léc ugyan nagyon rezeg, de hála az egy szem gitárszólónak és az utolsó résznél ízlésesen rétegzett vokálnak, nem a ’90-es évek remake-je. Hangzatosságban hasonló, azonban dallamvilágát tekintve a címadó dalnál erőszakosabb kivitelezés jellemzi a Gethsemane Ablaze-t. Nincs benne hejehuja dobtéma, miként a cifrázások szintén elkerülik. Helyette van viszont szűnni nem akaró gyors és monoton tempó, amire ötletesen felültették a gitárművet és a sötét éneket. Itt minden egyes track a maga ura, olyannyira, hogy a Veni, Vidi, Vici estében – az akusztikus becsúszás ellenére is – azt érezem, mintha a bestiálissá fajuló vokál és a masszív cintányérok kizárólag a fel-felröppenő gitár riffek és a bújtatott szólók miatt nem tudják átcsúsztatni a dalt a megfeketedett death metal territóriumába. Azt ahogy a kezdő pillanatokban a lecsiszolt akkordokra aljasul rátelepszik a piszkos basszussáv, ami csak hosszú percek multán enged a szorításból, ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor a fojtogató kizárólag azért hagy fel a bevált művelettel, hogy állatias tettét inkább a lassabb halált okozó kivéreztetéssel végezhesse be. A különösen agresszív zárószakasz hallgatása közben kiderül majd miről beszélek!

A sötét áhítat és a kilátástalan rettegés érzése kéz a kézben kísérik a hallgatót a The Flaming Hordes of Basarab alatt. Ez a tétel sem vontatott, mindazonáltal elődjeitől annyiban elüt, hogy sokkal inkább lépcsőzetes kibontakozású, ekként határozott diadalérzetet nyújt, ami végül egy zongora-lezárásban kulminál. Az In the Absence of Gods… az albumon nagyobb számban előforduló sejtelmes és baljós pillanatok egyike. A változó intervallumritmus, amellett a dobok, vokál, basszus triásza keltette hangversenyből ügyesen bújnak ki a keringőző dallamok, a szám végén árválkodó gitárszóló viszont az odabiggyesztés benyomását kelti (ezt egyebütt is érzem). A Krvna boszorkánykonyhájában készülő varázslat szerintem hatásosabb lenne, ha másutt is olyan gondosan pozicionált szólókkal operálna, mint az utolsó csapás, a …Death Shall Have No Dominion-ban. Ez meglehetősen domináns záró tétel egy olyan lemez számára, amely egyidejűleg kifáraszt és jutalmaz. Utoljára még minden hangszer mutat egy teljes erőbedobást, a vokál pedig a megszállottság szenvedélyével szólal meg.

A Krvna legújabb albuma a sötét művészet hamisíthatatlan remeke, aminek a Greallach által készített borító tovább növeli értékét. Ha eddig nem voltak démonok a lakásban, ezután lehet rájuk számítani, ugyanis a For Thine Is the Kingdom of the Flesh olyan, mint egérnek a sajt. Ez a mű a Gyehenna azon zenei termékei közé tartozik, aminek lepörgetése után hosszú ideig csak az jár az ember fejében: „Úristen, mit tettem!”

Kiadó: Third Eye Temple / Ancient Dead Productions
Kiadás éve: 2022
Stílus: Black Metal
Web: facebook.com/krvnaofficial