Kiadó: Century Media Records
Weboldal: facebook.com/sanctuaryfans
Kiadás éve: 2014
Stílus: Groove / Progressive Metal
Brief Sum: This album is not the bright side of life, but the sound of a dying, decadent world’s hymn. I really hope the guys didn’t get together for just one album.
Megalakulás helye és éve: Seattle, 1985. További, a metal színtéren történt tevékenységek: 1986 – Demo, 1987 – Refuge Denied (a producer Dave Mustaine volt), 1988 – Interchords – Words And Music (megosztott Ep a Fifth Angellel), 1989 – Into The Mirror Black, 1990 – Into The Mirror Live/Black Reflections Ep, 1992 – feloszlás. (A két lemez 2010-ben dupla cd-n is megjelent). Elkövető: Sanctuary. Státusz: power metal alapművek, egy kultikus zenekartól. 1994 – létrejön a Nevermore a történet pedig innentől kezdve mindenki előtt ismert.
Miután három évvel ezelőtt a Nevermore földbeállt Warrel Dane énekes és Jim Sheppard basszusgitáros gondoltak egy merészet és feltámasztották hamvaiból a Sanctuary-t. Csatasorba állították a klasszikus felállásból Lenny Rutledge gitárost és Dave Budbill dobost (fennállásuk alatt nem történtek tagcserék soraikban, az eredeti bárdista Lenny Rutledge oldalán Sean Blosl volt) a másodgitáros posztjára a számomra ismeretlen Shannon Sharpot tették meg, akinek a helyére még 2011-ben a tapasztalt és sokat látott Brad Hull (ex-Forced Entry, L. S. Diablo, Critical Condition stb.) érkezett és ettől a pillanattól kezdve teljes intenzitással működik a gépezet.
Nem tagadom, komoly várakozással, ugyanakkor komoly szorongással vettem kezembe az anyagot, hiszen a múltban már többször bebizonyosodott, hogy egy-egy aktuális újjáalakulásnak, visszatérésnek (pl. Nuclear Assault, Metal Church – a Masterpeace-től a mai napig a hideg ráz ki) az égvilágon semmi értelme sem volt. Hála a jó égnek a Sanctuary esetében erről szó sincs, a lemezt kezdő Arise And Purify nyitótémái után örömmel nyugtáztam, hogy ez a korong nagyon ott lesz. És ott is van. Mindösszesen annyi kérdés merült fel bennem, hogy esetleg visszanyúlnak a klasszikusok világához vagy „Nevermore üzemmódban” nyomják tovább. Talán nem meglepetés, a második verzió jött be. És akkor mi van? A Nevermore-t is nagyon szeret(t)em, Dane és Sheppard pedig alanyi jogon követheti (ápolhatja) a jobb életre szenderült banda zenei világát. A korai Sanctuary anyagokhoz viszonyítva a The Year The Sun Died-on nincsenek tekerések, zakatolások, súlyos, nyomasztó hangulatot árasztó középtempóban menetelnek a szerzemények. Rutledge és Hull gitárjai elképesztő erővel szakítanak, tömény rifforgiát zúdítanak hallójáratainkba. Talán a megklippesített Frozen (Németországban, Essen közelében egy szénbányában forgatták a klippet) lóg ki a sorból, ebben a nótában hallhatóak gyors tempók, ütemek. A szomorú, nyomasztó, borult hangulatot fokozandó, erősítendő akusztikus betétekkel, részekkel kombinálják a szerzeményeket (pl. I Am Low vagy az instrumentális Ad Vitam Aeternam), míg a One Final Day (Sworn To Believe) tételt flamenco témával kezdik. Warrel Dane hangja védjegy a metal színtéren, a korai időkkel ellentétben viszont már nem sikoltozik, mély, azonnal felismerhető hangján tolmácsolja a szerzeményeket. A Let The Serpent Follow Me-ben például kísértetiesen hasonlít orgánuma, dallamai az egykori Fear Factory, G/Z/R énekes Burton C. Bell hangjára. A Travis Smith által készített borítóba csomagolt, Zeuss producer irányításával készült album nagyon vastagon, telten, súlyosan szól, úgy ahogy egy vérbeli power metal anyagnak szólnia kell.
Ez az album sem az élet habos, sem az élet napos oldala, egy reményvesztett, hanyatló világ „himnuszait” foglalja hangokba. Remélem nemcsak erre az egy albumra jöttek össze a srácok.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Arise and Purify
2. Let The Serpent Follow Me
3. Exitium (Anthem of the Living)
4. Question Existence Fading
5. I Am Low
6. Frozen
7. One Final Day (Sworn to Believe)
8. The World is Wired
9. The Dying Age
10. Ad Vitam Aeternam
11. The Year the Sun Died
Bonus track (Ltd. Edition Mediabook)
12. Waiting for the Sun (The Doors cover)
