SOTAJUMALA – Teloitus

Kiadó: Woodcut Records

Weboldal: www.sotajumala.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Death metal

 

 

 

 

Az őszintét megvallva, csak névről hallottam erről a zenekarról korábban, habár így utólag be kell valljam, kár hogy korábban nem tudtam róla. Mind zeneileg, mind dalszövegben, mind az egészét tekintve egy igazi kuriózum a zenekar. Igazából kissé szkeptikus is voltam eleinte, hisz ki hallott már olyanról, hogy finn lokál-patrióta old-school death metal? Na de lássuk, miről is szól ez az egész.

A nemzetközi death metal szintér manapság már szinte mindenhova kiterjedt. Már régóta nem csak svéd vagy amerikai death metal létezik, és aligha lehet az új generáció extrém zenéjét belőni akár egyik ilyen skatulyába sem. A SOTAMUJALA egy ilyen zenekar, mert akármennyire is megtalálhatóak benne az igazi, hűséges old-school death metal témák, mind irányzatban, mind szövegében, mind hozzáállásában egy egészen új dolgot sorakoztat fel.

Elsősorban tudni kell, hogy ezek a fickók finnek, és ezt baromira komolyan veszik. Kevés jó zenekart ismerek Finnországból, főleg ebben a műfajban, így nagy reményeket fűztem a dologhoz. A számcímek és dalszövegek mind anyanyelven íródtak, bár a csatolt promo-borító papíron és a hivatalos honlapon is van hozzájuk (legalábbis a számcímekhez) angol fordítás. A mondanivaló nagy része (feltehetőleg finn) történelemmel, kultúrával foglalkozik, nagy hangsúlyt fektetve háborúkra, és egyéb történelmi konfliktusokra.

Igazából ez nekem bejön, már csak azért is, mert én Magyarországra is szívesen elképzelnék egy ilyen zenekart, akik nem feltétlenül lassú, gyök 2 tempójú “rokkzenével” fejezik ki hazaszeretetüket. Ebből viszont gondolhatja a kedves olvasó, hogy a hazájukban már nem kis sikert arattak (már abból is látszik, hogy a finn albumlistákon a 17. helyet érte el megjelenésekor, ami ilyen zenében fenomenális siker).

Zeneileg egy profi módon megszólaló, alapvetően old-school, súlyos death metal-t kell elképzelni, ami remekül hangsúlyozza ki a szövegeknek a “háborús” mondanivalóját. Sok hatást fel lehetne sorolni, de érdekes módon mindenféle nemzetiségű, sajátos stílusú zenekarok is beugranak. Eleinte (talán a lemez hangzása és a skandináv mivoltukból kifolyólag) a Vomitory-t juttatta eszembe, az Immolation-nek egynéhány témáját, a Morbid Angel oktáv-dallamait, majd vissza Norvégiába a Zyklon-hoz, mert arra is erőteljesen hajaz, mint kortárszene.

Nagyon precíz, erőteljes kivitelezés, jó evil gitártémákkal, thrash-es (vagy mondhatnám inkább old-school death metal-os) szólókkal. Sok blast beat, sok duplázás, semmi extra varázslat a dob részéről, meghagyva a zene gitár-centrikus mivoltát. Az ének is helyben van, gyakran duplán felénekelve (magas és mély hörgést párhuzamosan elérve), így az is ott van ahol kell lennie.

Remek jó zene, ámbár tökéletes pontszámot ezzel nálam még nem ér el, csak majdnem – ez leginkább csak azért van, mert zeneileg nem sok újat mutatnak be, habár amit letesznek az asztalra, az minőségi, jó muzsika. Mindenképp megér egy hallgatást, egy átlag death metal rajongónak több mint biztos, hogy bejön.

Tracklist:

1. Tappaja ja tapettu
2. Arkku vailla vainajaa
3. Kuolinjulistus
4. Riistetty viattomuus
5. Verellä kirjoitettu
6. Oikeutus
7. Kidutus
8. Teloitus

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár