(scroll down for English Version)
A kérdésekre Niclas Frohagen válaszolt.
Tenebra! Örülök, hogy interjút készíthetek veled, mert kedvelem az effajta sötét doom zenét. Kicsit összefoglalnád a múltat és jellemeznéd önmagad, hogy jobban megismerjük a személyiségedet?
A Forest of Shadows-t 1997 őszén alapítottam meg szóló projectként. A „The Silent Cry” demo felvétele után jött a képbe a több hangszeren is játszó Micce Anderson. Újraértelmeztük és felpolíroztuk a régi anyagot, majd megjelentettük mint promóciós anyagot CD-n, illetve online, mp3 formátumban is, az mp3.com oldalon, azzal a céllal, hogy egy lemezszerződést találjunk. Az mp3.com oldal nyerő formulának bizonyult, és hetekig uraltuk a metal listát ott. A Rage Of Achilles nevű angol cég (Cult Of Luna, Mistress) felfigyelt erre, és szerződést ajánlott. 2001-ben jött ki a „Where Dreams Turn to Dust” MCD, majd röviddel utána elkezdődött a munka a nagylemezen. Eközben én és Micca eltávolodtunk egymástól, nem mint barátok, hanem zenei értelemben. Ennek eredményeként egyedül kellett a lemezt befejeznem, melynek címe „Departure” lett. Aztán, mintha a kettéválás nem lett volna elég rossz, a Rage Of Achilles kiszállt a dologból a lemez befejezése előtt. A szerződésünk így a finn Firedoomhoz került, akik nem csak az albumot adták ki, hanem még egy lemezre szóló szerződést ajánlottak. Ezúttal a dolgok jól mentek, és, 2008-ban, 3 hosszú év után, a „Six Waves of Woe” album befejezésre került. Ezek történtek eddig.
Október végén jelent meg a Six Waves Of Woe című teljesen új anyag. Ha jól tudom, már több évvel ezelőtt elkezdted írni a dalokat. A tökéletes munkára, életed mesterművére törekedtél, hogy ennyi időt és energiát beleöltél?
Nem igazán. Persze a „Departure”-t felül akartam múlni, illetve tökéletesíteni az egészet, de nem igazán azt terveztem, hogy életem mesterművét készítsem el. Szerintem ilyen célom sohasem lesz. Az is fontos, hogy a három év alatt nem naponta dolgoztam a lemezen. A munkám és szociális életem sem engedi ezt meg. Ha életem mesterművét akarnám megcsinálni, akkor olyan helyzetet kéne teremtenem, amiben 100%-ig a zenémre koncentrálhatnék. Talán egy nap ez menni fog. De legvalószínűbben nem.
Sötétség, melankólia, szomorúság, sivárság ez mind jellemző a zenére. Kérlek, beszélj a dalokról.
Gondolom, úgy érted, a „Six Waves of Woe” dalain menjünk csak végig. Tessék… Az első dal a „Submission”, a szöveg tekintetében egy elég rövidke dal. Ez arról szól, milyen felébredni egy olyan kapcsolatban, ahol egyszer csak minden elromlott, és hol az áldozatnak nincs más választása, mint urának engedelmeskednie, függetlenül attól, milyen sötét vagy pusztító is az a sors.
Ez sajnos egy meglehetősen köznapi tragédia, ami régesrég jelen van, és úgy látszik, nem tűnik el. A következő a „Selfdestructive”, ami arról szól, hogy próbálod megmenteni a szeretteidet ugyanabból a sötét dologból, ami téged egyszer majdnem elpusztított. Ez egy dal a kétségbeesésről, amit akkor érzel, amikor a vég közeleg fojtogató sötétségével. A harmadik dal, a „Detached” gyakorlatilag „Selfdestructive” nóta a másik fél nézőpontjából, amikor valaki a sötétségbe zuhan. Míg a „Selfdestructive”-ban van némi remény, és „próbáljuk meg ezt”-attitűd, a „Detached” az önsajnálatról, reményvesztésről és elmúlásról szól. A következő darab, a „Moments in Solitude”, elmozdul a kapcsolat témától, és sokkal egocentrikusabb. Ez tulajdonképpen egy régi dal az első demoról, átdolgozva. A történet itt arról szól, ahogy megfojt egy olyan valóság, amihez nem tudsz kötődni, meg sem akarod, és meg sem tudod érteni. Röviden, ez egy dal egy mizantróp remetéről. Az ötödik szám, a „Pernicious”, a szörnyű tapasztalatok általi mérgezettségről szól, illetve arról, mennyire erősek lehetnek ezek, hogy a teljes sötétségbe húzzanak. Az a kivezető fény utáni kétségbeesett próbálkozásokról is szól, aminek persze semmi értelme. Bizonyos fokig a szövegeket olyan dolgok is inspirálták, amiket brutális vérengzések túlélői vagy azok tanúi mondtak el. Végül következik a „Deprived”, ami arról szól, hogy esik az áldozat az örök gyönyör ígéreteibe, miközben azok csalárd trükkök és csupán elkapnak, foglyul ejtenek. Ez értelmezhető vallási kontextusban is, vagy szektákra, amik egy megfosztó kapcsolatba visznek bele.
Kik segítettek az album alkotásában? Szándékosan nem akartál, állandó tagokat a csapatba?
A lemezen minden, a végső keveréstől eltekintve, az én munkám. Az egyedül komponálásnak megvannak persze az előnyei és hátrányai is, de én ezt csinálom, és nem tervezem, hogy ezen változtassak.
A Katatonia Tribute lemezen is megtalálható egy Forest Of Shadows dal. Talán megoldásokban nem is olyan távol áll a zenétek az előbb említett zenekartól, de én mégis más atmoszférát érzek. Milyen hasonlóságot és különbségek vannak szerinted?
Amikor a „Rainroom” feldolgozást csináltuk, nagy hatással volt ránk a Katatonia, különösen a minimalista stílusuk. Azt mondanám, több több különbség van, mint hasonlóság. Ha vannak hasonlóságok, akkor az talán a dalok minimalista és ismétlődő struktúrája, illetve az egyszerű, pulzáló riffek használata.
A Departure lemez már négy éve készült, szerintem az is nagyon klassz volt. Milyen volt annak a sikere és mit vársz a mostani nagylemeztől? Egyáltalán mennyire érdekel téged a siker?
Elég sikeres volt ahhoz, hogy az összes példány elkeljen, és egész jó kritikákat kapott. Mégsem volt azonban elég sikeres ahhoz, hogy egy jobb szerződés vagy egy második nyomás megvalósuljon. Nem baj, legalább annyira elégedett vagyok azzal az albummal, mint a „Six Waves…” lemezzel. Nem tudom, az új lemez sikeresebb lesz -e vagy nem, és ezt, őszintén szólva, nem is lehet előre tudni. Számomra több szempontból is jobb, és több embernek tetszhet, de ugyanakkor lehet, hogy ez kevésbé érdekessé teszi. Mit tudok én? Az utolsó kérdésedre válaszolva, érdekel a siker, nem olyan értelemben, hogy karriert csináljak, hanem hogy annyi embert érjek el a zenével, amennyit csak lehet.
Másik dolog a borító. Abszolút telitalálat, igaz sok hasonlót láthattunk már, de mégis érzek benne valami egyéniséget. Egy végtelen, elhagyatott táj, ahol az utolsó remény is kihal. Mit mondanál erről?
Nagyon elégedett vagyok vele, és szerintem az eddigi legjobb. Igazad van, tényleg nem annyira eredeti, de valami mégis különlegessé teszi, és szerintem jól illik a lemez címéhez is.
A Firedoom Music nem nevezhető „nagy” kiadónak, de sok mindent megtesz a bandáiért. Hogyan értékelnéd az eddigi munkájukat?
Nagyon is. Szerintem tökéletes kiadó egy olyan zenekarnak, mint a Forest of Shadows, amely teljes szabadság mellett dolgozik, és nem elvárt az évenkénti lemezkiadás.
Elképzelhető, hogy valamikor koncertek is lesznek? Gondolom szeretnéd azt a bizonyos melankóliát megmutatni sok ezer embernek élőben is?
Amikor még „rendes” banda voltunk, játszottunk pár koncertet, de ezek nem motiváltak arra, hogy folytassuk. Jelenleg ugye nincs is csapat, mivel egyedül én vagyok az egyetlen tag, így elég valószínűtlen a jövőbeni koncertek lehetősége. Bár jó móka lenne, viszont nem vagyok biztos abban, hogy megérné az árát az előkészületekkel meg mindennel. Aztán a Forest of Shadows kis zenekar, így elég nehéz lenne nagyobb tömegeket vonzani, ami fontos, ha koncertezésről van szó.
Biztos vagyok benne, hogy sokaknak elnyeri a tetszését az új lemez, sok sikert kívánok.
Köszi.
—————————–
ENGLISH VERSION:
Tenebra! I am glad to make an interview with you, i like very dark and doom music like yours. Can you tell us about your past, to let us know something about you?
I founded Forest of Shadows as a solo-project in the autumn of 1997. After having recorded the demo „the silent cry” I teamed up with multi-instrumentalist Micce Andersson. We reinterpreted and polished up the old material and released it as promotion material both on cd and online at mp3.com, all with the intention of attracting a record deal. Putting songs on mp3.com turned out to be a winning concept and for a couple of weeks we dominated the metal charts there. The english company „rage of achilles” (cult of luna, mistress) had noted this and offered us a record deal. In 2001 the mCD „where dreams turn to dust” was released and soon afterwards the work on a full-length album began. During its production, me and Micce started drifting apart, not as friends but in terms of musical direction. This resulted in that I had to finish the album, later on titled „departure”, on my own. As if the separation wasn’t bad enough „rage of achilles” went out of business just as the album was finished. The record deal was instead handed over to finnish label „firedoom” who not only released the album but also offered a deal for yet another album. This time things went more smooth and in 2008, after three years of slow progression, the album „six waves of woe” was finished. And that brings us up to now.
Six Waves Of Woe was released at the end of october. You have started to write the songs years earlier, as i know. You spent a lot of time and energie on writing. Was it your goal to create your life’s biggest masterpiece?
Not really. Ofcourse I wanted to top „Departure” and perfect my formula but I wasn’t aiming for the biggest masterpiece of my life. I don’t think I’ll ever have that aim. It’s also important to know that during those three days I far from worked with the album on a daily basis. My work and social life doesn’t really allow that. If I were to make the masterpiece of my life I would need to put myself in a situation where I could focus 100% on my music. Maybee I’ll do that one day. Most likely not.
Darkness, melancholy, sadness, and void. Your music has it all. Please tell us something about each songs!
I assume you mean each song on „Six Waves of Woe”. Here we go. First there is „Submission”, a rather short song in terms of lyrics. It’s a song about waking up in a relationship where pretty much everything has gone wrong and where the victim can see no other solution than to submit to the brutal reign of it’s master no matter how dark and destructive that destiny may be. It’s unfortunatelly a rather common tragedy that has been around for ages and doesn’t really seem to vanish. The next song is „Selfdestructive” which is about trying to save your loved one out of the same destructive pattern that almost destroyed you once. It’s a song about the desperation you feel when the end is closing in with it’s suffocating darkness. The third song „Detached” can be interpreted as „Selfdestructive” but seen in the eyes of the other part, that is one falling into the dark. While „Selfdestructive” actually has some hope and some kind of „lets work this out” attitude „Detached” is all about selfpity, losing hope and fading away. Next song, „Moments in Solitude”, moves away from the relationship theme and is more egocentric. It’s actually a really old song from the first demo that has been reworked. The story here is about being suffocated by a reality you don’t seem compatible with and neither want nor can understand. In short terms it’s a song about a misanthropic hermit. The fifth song, „Pernicous”, is about being poisoned by dreadful experiences and how these can be powerfull enough to drag you down into a life of complete darkness. It’s also about the desperate attempts to reach out for light even though it’s of no use. To some extent the lyrics were inspired by the stories told by people surviving brutal massacres or being witnesses of such. Finally, the last song „Deprived” is about falling victim to promises of everlasting bliss that instead turn out to be delusive tricks to capture and encage. It can be seen as both falling victim to religious beliefs or sects and being mislead into a depriving relationship.
Who helped you in the writing process? You don’t have full-time members in your band, is it intentional?
Everything on the album apart from the final mastering was done by me. Doing everything by yourself has ofcourse it’s pros and cons but that I do it that way is intentional and I have no plans of getting any help.
There’s a Forest Of Shadows track on the Katatonia Tribute album. I think that there’s some similarities between your and Katatonia’a music. What do you think about it, what are the main differences and similarities of your music compared to Katatonia?
At the time when we did the „Rainroom” cover we were very inspired by Katatonia and especially their minimalistic style. I would definatelly say that there are more differences than similarities. If there are similarities it’s probably the minimalistic and repeatative structure of the songs and the use of rather simplistic pumping riffs.
Four years passed since the release of „Departure”, which was an awesome record. How succesful was that record? How much succesc do you expect from the new release? By the way, do you even care about the success?
It was succesfull enough to sell all copies of the album and it gained quite good critics. Still, it wasn’t succesfull enough to attract a major deal or a second pressing. No matter what I’m quite pleased with the album just as I am with „Six Waves of Woe”. I have no idea if the new album will be a greater success or not and to be honest such things are more or less impossible to know. To me it’s a better album in many ways and it should be more attractive for a wider audience but at the same time that might make it a less interesting. What do I know? To answer your final question I do care about success, not in a way that I’m aiming for a career but rather to reach out to as many as possible with my music.
The front cover of the CD is brilliant. We have already seen some similar type of front covers, but this one is so special. What do you think about it?
I’m very satisified with it and I would definatelly consider it the best one so far. You are right about it not being all that original but still there is as you say something that makes it a bit special and I think it fits the title of the album very well.
Firedoom Music is not a major record label, but it seems like they really do anything for their bands. Are you satisfied with them?
Very. I think it’s a perfect label for a band such as „Forest of Shadows” that need to work under total freedom and not expect to release albums every year.
Will you ever play live? Do you want to spread this special melancholic atmosphere in a live show?
When we still were a band we did a couple of shows but they didn’t motivate us enough to carry on with that. At the present there isn’t even a band since I’m the only member so there is very little that points at any kind of possibillity for future live shows. It would be fun though but I’m not sure it would be worth the price it would cost with all preparations and all. Also, „Forest of Shadows” is a small band and it would be quite hard to attract any bigger audiences whih as I see it is a must if I were to even think about doing any gigs.
I think that a lot of people will like the new album. I wish you the best in the future!
Thanks.