Kiadó: Shaytan Productions
Weboldal: myspace.com/alnamrood
Kiadás éve: 2012
Stílus: Folk / Black metal
(scroll down for English Version)
A Szaúd-Arábiai Királyságról az embernek általában nem a metal jut eszébe, legfeljebb a homoksivatag és a kőolaj. Ennek ellenére azért van pár metalzenekar a félsziget legnagyobb országában, sőt, a szigorú vallásosság és erős központi hatalom, az abszolút monarchia ellenére pont a black, doom és death metal van leginkább jelen az országban. E vonalba illeszthető bele a khobari trió is, az ókori babiloni Nimród királyról (aki fontos szereplője a magyar mitológiának is) elnevezett Al-Namrood is.
A keleties hatású pogány black metalt játszó zenekar 2008-as megalakulása óta három nagylemezt adott ki, a második (Estorat Taghoot [„Egy zsarnokság legendája”] – 2010) már nemzetközi terjesztésre is került. E lemez koncepciója az ókor Babilónia világa volt, míg idén megjelent harmadik lemezük, a Kitab Al-Awthan („A többistenhit könyve”) az iszlám előtti Arábiával foglalkozik. A csapat meghatározó jellemzője a pogányság, visszatérés az ősi arab valláshoz és a késői egyistenhitekkel (iszlám, kereszténység, judaizmus) való szembenállás. Ebből adódóan az arab nyelvű dalok a régi hit szellemeiről (dzsinnek, démonok, félistenek, istenségek) és nagyobb isteneiről (Al-Qaum hadisten, Amm holdisten, Hubal főisten és a sors istennői: Allat, Al Eza és Manat) illetve mára letűnt régi arab törzsekről és az ősi arab történelemről szólnak.
A korong intrója a Mirath Al Shar („A gonosz öröksége”), mely tipikus szimfonikus black/pagan metal felvezető enyhe orientális ízzel, majd a Min Trab Al Jahel („A tudatlanság porából”) népies hangszerelése már jóval keletiesebb, misztikusabb hangulatot kölcsönöz a dalnak, ami egy hosszú instrumentális részig teljesen orientális folkba megy át. A Hayat Al Khlood („Az elpusztíthatatlan élet”) inkább ritmikájában, mint hangszerelésében arabos, de a hörgés itt nem lett a legjobban keverve. A keleties szinti- és népi hangszertémák nagyszerűek, ahogy a törzsi fílingű dobok is az egész anyagon, viszont a gitárok hangzása (talán szándékosan) eléggé régisulis black metalos, szerintem ehhez a zenéhez jobban illene a tisztább hangzás. Az Ashab Al Aika („Az erdőből valók”) legnagyobb hibája szintén a hörgés minősége, viszont törzsi ütős- és fúvósjátéka nagyon jól megteremti egy ősi arab karavántábor hangulatát. Az Al Qaum, Hakem Al Huroob („Al Qaum, a háborúk ura”) gyors lábdobtémái és riffjei inkább a pogány metal világába illenek, a billentyűk is inkább fennköltek, mint keletiesek. A hatodik szám a Kiram Al Mataia („A hatalmas kiválóság”) címre hallgat és saját véleményem szerint a leghangulatosabb dal a lemezen, melyért nagyban felelős a qanun nevű arab citeraféle. Az Ez Al Mulook („Királyok nagysága”) erősebb és keményebb gitártémákkal jön, ebből nem ártott volna több a korongra. Az utolsó teljes dal a Bani La’em („La’em törzs”), szintén komolyabb gitárjátékkal és kevesebb keleties szintetizátordallammal. Az outró a Wa Ma Kan Lil Sufha’ Entisar („És akkor nem a tökfejek győztek”) címre hallgat és így a végére kicsit doomosabb, deathesebb riffeket sorakoztat fel.
A borító sötét, sivatagi hangulata passzol a lemez atmoszférájához, azonban a gitárok és basszusok terén fejlődnie/változtatnia kell a csapatnak, hisz csak a lemez végére találták el a megfelelő vonalat, de minőségileg az is elég demósra sikeredett. A keleties ízvilág nagyon jó, aki egyaránt nyitott az orientális és a pagan/black metal zenékre is, mindenképp hallgassa meg az Al-Namroodot, érdekes csapatról van szó!
———————————–
ENGLISH VERSION:
If you think on the Kingdom of Saudi Arabia, generally not metal but sand, desert and oil come into your mind. In spite of this, the largest country of the peninsula has a couple of metal bands, even – despite of the strict religiousness and the strong central power, the absolute monarchy – black, doom and death metal is the most common in Saudi Arabia. The trio from Khobar, Al-Namrood, named after the ancient Babylonian king Nimrod (who’s also an important figure in the Hungarian mythology) fits this scene, too.
The oriental influenced pagan black metal band has released three full-length albums from their formation in 2008 and the second one (Estorat Taghoot [“A Legend of Tyranny”] – 2010) was spread internationally. The conception of this album was the world of the ancient Babylonia, while the concept of their third album, Kitab Al-Awthan (“Book of Polytheism” – 2012) is about the pre-Islamic Arabia. Important characteristic of the group is the paganism, returning to the ancient Arab faith and the antagonism with the late monotheistic religions (Islam, Christianity, Judaism). This caused that the Arabic lyrics are about the spirits (djinns, demons, demigods, deities) and main gods (Al-Qaum – god of war, Amm – god of Moon, Hubal chief god and goddesses of fate: Allat, Al Eza and Manat) of the ancient religion and about demolished ancient Arab tribes and the early Arab history.
The intro of the cd is Mirath Al Shar (“The Inheritance of Evil”) which is a typical symphonic black/pagan metal prologue with few oriental tastes, then the folkish instrumentation of Min Trab Al Jahel (“From the Dust of Ignorance”) gives a more oriental, more mystical atmosphere to the song which became real oriental folk music for a long instrumental part. Hayat Al Khlood (“The Indestructible Life”) is rather Arabic in its rhythms than in its instrumentation, but the mixing of the growls isn’t the best here. On the whole material the oriental keyboard and folk instrument themes are great, as well as the tribal drums, but the sound of the guitars is (maybe advisedly) very old school black metal; I think a clearer sound would fit better this music. The biggest problem with Ashab Al Aika (“Those of the Wood”) is also the quality of growling, but the tribal percussions and woodwind play really create the atmosphere of an ancient Arab caravan camp. The fast bass drum themes and riffs of Al Qaum, Hakem Al Huroob (“Al Qaum, Ruler of Wars”) are more pagan metal and the keyboards are also rather elevated than oriental. The sixth track, entitled as Kiram Al Mataia (“The Mighty Grandeur”) is the best song on the album in my view, mostly caused by qanun, an Arab zither-type. Ez Al Mulook (“Kings’ Grandness”) comes with stronger and heavier guitar themes; they should put more similar parts to the album. The last whole song is Bani La’em (“La’em Tribe”) also with stronger guitar plays and with fewer oriental synths. The outro is called Wa Ma Kan Lil Sufha’ Entisar (“And then there was no Victory for the Dolts”) and it gives us a bit more doomish and deathish riffs at the end.
The dark, desert atmosphere of the cover artwork fits the album’s atmosphere, but the band should make an advance or change the guitar and bass parts, because they found the right direction only at the end of the album, but the quality is very demo-like at all. The oriental feeling is very good; who are extroversive for the oriental and for the pagan/black metal music at the same time, Al-Namrood is highly recommended for them, it’s an interesting band!
Tracklist:
1. Mirath Al Shar
2. Min Trab Al Jahel
3. Hayat Al Khlood
4. Ashab Al Aika
5. Al Quam, Hakem Al Huroob
6. Kiram Al Mataia
7. Ez Al Mulook
8. Bani La’em
9. Wa Ma Kan Lil Sufha Entisar
