Kiadó: Crash & Burn Records
Weboldal: www.darkend.it
Kiadás éve: 2012
Stílus: Symphonic Black Metal
Brief Sum: Great, refreshing Symphonic Black Metal. If you like the atmosphere of Dimmu Borgir and the darkness in Cradle Of Filth you will like this one too.
Úgy tűnik, a világok néha egyesülnek. Legalább is ez a zenekar megfelelően egyesíti azokat a dolgokat, amiket régen nagyon megszerettem a szimfonikus zenékben. Remekül ötvözi a Dimmu Borgir felemelő hangulatát és a régebbi Cradle-ök sötét világát.
A lemez egy tetszetős jól kidolgozott introval indít, melyet rögtön követ az említett hangulat ötvözés. Kicsit elvont, kicsit durva, remek! Az énekes már ebben a számban megmutatja milyen sokoldalú, a halk suttogástól elkezdve a károgáson keresztül a mély hörgéseken át a magas kínszenvedős témákig minden félét belevisz a zenébe. Megjelennek még kórus témák is melyet a férfi ének jellemez, de egykét női vokált is elkaphatunk a háttérben.
A négyes számú szerzeményben, kicsit már-már a színházban éreztem magam egy darab kellős közepén így egy kis Silentiumi hatást is felfedeztem a zenéjükben.
Az ötös nóta végén van egy eszeveszett tekerős gitárszóló, ami annyira nem jellemző a stílusra. Kellemes meglepetés és nem is vitték túlzásba.
Nagyjából egyensúlyban vannak a súlyosabb témák a lágyabbakkal, amit hiányoltam a gyorsabb dobtémák, de azért nem altatódalba illőek szerencsére.
Külön szeretem, ha egy gyors témánál az ének vezeti az egész dallamot, ahogy beleadja a lendületet. A nyolcadik számban erre is kapunk egy remek példát.
A hangzás nagyon nyers az egész albumon végig és ez így teljesen rendben van. Mindent lehet kellően hallani, teljes összképet kapunk a zenéről.
A dalszövegek a történelmi illetve a spirituális dolgok köré fonódnak melyet a halál szemszögéből történő megközelítéssel tesznek teljessé.
Mivel a lemez teljesen kiteszi a cédé adta lehetőséget így a vége felé talán már egy kicsit egy síkúnak érezzük a szerzeményeket. Mindenképp érdemes újra elővenni őket külö,n hiszen azok is remek darabok.
Nem hittem volna, hogy ennyire megtud mozgatni egy újabb keletű szimfonikus megközelítés, de nekik sikerült. El is kezdtem a napokban nosztalgiázni a régiek közül ennek hatására.
A borítóról még nem ejtettem szót. Számomra tipikusan az a borító, ami jópofa, tetszetős, de valami még hiányzik belőle. Nem tudom megmondani mi, ha majd rájöttem ígérem közlöm.
Az előző kiadványaikat nem hallgattam még, így nem tudom megítélni mennyit változott/fejlődött a zenekar, míg idáig eljutottak, de remélem, hogy még egy kis egyediséget beletudnak vinni a zenéjükbe és így azt hiszem az egyik legjobb szimfonikus black metállá nőhetik ki magukat kik aktívak napjainkban.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Descent/Ascent (II Movement)
2. Æinsoph: Flashforward to Obscurity
3. Doom: And Then Death Scythed
4. Spiritism: The Transmigration Passage
5. Bereavement: A Multitude In Martyrized Flesh
7. Bleakness: Of Secrecy, Haste and Shattered Crystals
8. Pest: Fierce Massive Slaying Grandeur
9. Decrepitude: One Last Laugh Beside Your Agonies
10. Dawn: Black Sun Rises
