MAJESTICA – Above The Sky

BRIEF SUM: Positive, non „chewed-bone-power-metal” album, every minute of it is enjoyable. Please, do the following!

Nos, van ez a Tommy Johansson, aki az Egyetemes Power Metal nagyköveteként a ReinXeed-del már letette névjegyét az évezred kezdetekor. Alig tizenhárom évesen. Ahogy némi szőrzet már kezdett pelyhezni az orcáján, egyéb projekteket is indított, csatlakozott bandákhoz és nem feltétlenül gitáros poszton. Sőt, ez olyan jól ment neki, hogy néhány éve hazája egyik legnagyobb importterméke, a Sabaton is bevette sorai közé. A Majestica egyenes folytatása a ReinXeed-nek, még két kollégája is ugyanaz, mint a 2019 előtti időkben.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ősrajongója vagyok a korai albumainak, hozzá kell fűznöm, hogy csak pár éve vagyok képben Tommy munkásságát illetően, tehát nagyon nem fogom összehasonlítgatni a korábbi lemezekkel az Above The Sky kiadványt. Úgy gondolom, nincs is értelme. Aki, csak egy kicsit vonzódik a tempós, nagyívű dallamokban, kórusokban gazdag power metalhoz, az nagy eséllyel mindkét fülét megnyalja… Én nem sűrűn hallgatok ilyen stílusú zenét, de nem űzöm el magamtól, időnként kifejezetten jólesik. Ha minőségi anyagról van szó.

A klipes címadó indítja az albumot, amely bőven megtette számomra mézesmadzagnak, mikor még a komplett lemezzel nem kerültem kapcsolatba, már rendesen ”ráfüggtem” annak meghallgatására. Mindenkinek adva van némi tér virtuózkodásra, ami véletlenül sem csap át öncélú magamutogatásba. Azonnal fülbemászó a verze és a refrén is, minden arányos, semmi sincs túladagolva. Nagyszerű dal lemezindítónak! A Rising Tide csak leheletnyivel marad el az előző számtól, kevésbé tépte le az arcomat, de szégyenkezni való nincs miért. Amikor a számcímekre rápillantottam azonnal megakadt a szemem a Mötley True szójátékon. Izgatottan vártam, mi fog kisülni ebből az alkotásból, kikacsintás lenne Vince Neil bandájára? Egy kicsit csalódtam, mert zeneileg semmi sem igazolja, hogy az elébb említett összefüggés bizonyított, valami poénra számítottam, de ”csak” egy újabb erős, némileg komorabb hangulatú dal került terítékre, nagyrészt középtempóval, komolyabb mondanivalóval. A Night Call Girl hozza inkább Mötley Crüe hangulatot, életérzést, a srácok kissé vissza is vesznek a power-es keretekből és bulizósra veszik a figurát, de azért nem mennek át glam-be. A változatosság gyönyörködtet… A ReinXeed demója 2002-ben Future Land címmel jelent meg, egy szem dallal: a Future Land-del. Ennek friss változata is megtalálható az Above The Sky-on, éppen csak aktualizálva, dögösebbé, kórusban gazdaggá téve a régi felvételt. (A pofámról lesül a bőr, mert ezidáig se ugrott be, hogy a dal elején hallható feldolgozás honnan ismerős, pedig rengetegszer hallottam már, de mégis 🙁 ) A The Legend-et indító billentyű hangzás, dallam azokat a dalokat, zenekarokat idézi, amiktől herótom van, de a dal további része, a vokál dallama, a kórus emészthetővé teszi számomra is a szerzeményt. A Father Time (Where Are You Now) egyik legnagyobb kedvencem az albumról. Ahogy kezdődik, csak néz az ember nagyokat, hogy mi a tököm ez, valami musical, de mégsem, vagy mégis, de akkor ez a power-kórus mit keres itt, és amikor már elveszítjük a fonalat, akkor jön a kánkán, majd később, mintha a Queen-t idézné meg a csapat. Formabontó, az egyszer biztos. A záró Alliance Forever visszavesz a szélsőségekből, komolyabb tételként, méltón zárja a lemezt.

Amikor az album felvétele zajlott még nem volt állandó dobosa a zenekarnak, így Tommy kénytelen volt megkérni, meghívni valakit, aki nem kisebb személyiség, mint a már több legendás együttesben bizonyított Uli Kusch. Ha maradna a következő kiadvány idejére, én azt se bánnám. Nem véletlen, hogy mely zenei területről, irányzatból kerített dobost a zenekarvezető. Nem is titkolja (ahogy a dalai sem), hogy hatalmas Helloween, Gamma Ray fan, megtiszteltetés volt számára, hogy vele dolgozhatott.

Számomra egy igényes lemezborító, egy hangulatteremtő grafikai alkotás meggyőző erővel bír, ha ismeretlen bandáról van szó, akkor képes felhívni magára a figyelmet. Jelen esetben nem a borító volt, ami elcsábított, szerencsére a lemezcímadó dal megtette hatását és így az ”art” csak sokadik szemponttá vált. Őszintén szólva, nem vagyok letaglózva a borítótól. Rá lehet erőltetni a címre, lehet generálni kapcsolatot dalokkal, de ez számomra csak iparos munka, kapott egy ”nagyjából” borítót és kész. De ez legyen a legnagyobb gondunk 🙂

Tracklist:

1. Above The Sky
2. Rising Tide
3. The Rat Pack
4. Mötley True
5. The Way To Redemption
6. Night Call Girl
7. Future Land
8. The Legend
9. Father Time (Where Are You Now)
10. Alliance Forever