A kanadai black metal színt bemutató interjúnk második részeként Heirdraint második számú projektjéről, az Espirit Dérangéról kérdeztem. A banda azon kevés együttesek közé tartozik, amik kevésbé regulárisan módon félig kanadai, félig amerikai projektként működnek (Heirdrain társa, K.J. Genocide az Atlanti-partvidéken él az USA-ban). Az együttes split/tribute lemezekkel dolgozik, az eredeti underground orthodox-vonalas blacket képviselendő. Amikor először hallottam Heirdraintől a bandáról, elgondolkoztam, hogyan is működhet. Úgy voltam vele, hogy vagy az én fantáziám túl kevés hozzá, vagy tényleg huszadrangú sablonzenéről van szó… a hanganyagokat meghallgatva azonban óriási pozitív csalódásban volt részem.
Mesélted, hogy sok project működésében veszel részt egyszerre. Az egyik legimpresszívebbnek az Espirit Dérangé-t mondtad, ami minőségileg egészen jó orthodox-vonalas black metalt játszik. Mikor alapítottátok az együttest?
Heirdrain: Most októberben lesz két éve (03/10/2007), hogy alapítottuk, és igen, talán erre a bandára vagyok a legbüszkébb. Mindenki azt mondja, hogy ez a legjobb, mivel sokkal kifinomultabb elemekkel van tele… tényleg rendhagyó módon van összerakva. K.J és én egyébként egészen másképp működtetjük a bandát, mint a többi mai zenész.
Igen, tudom, hogy ti ketten nem egy országban éltek. Hogyan tudtok együtt dolgozni így?
Heirdrain: Tiszta jól. Mindig elküldjük egymásnak az újdonságokat, amiket otthon sikerült összeraknunk. K.J intézi a lemezkiadások ügyeit, a zenék végső összerakását, a borítómunkákat, etc. és enyém a reklámozás, az ének felvételének, a számszöveg megírásának és a split-bandákkal való kapcsolattartásnak a feladata. A sikeres együttműködés alapja, hogy hasonlóan gondolkodunk a black metalról, mint olyanról, és komolyan vesszük azt, amit csinálunk.
K.J. Genocide: Ja, a projekt tényleg jól működik annak ellenére, hogy még nem igazán dolgozunk egy légtérben. Tudjuk, hogy mit akarunk és mire számíthatunk egymástól, és ez a lényeg. Mielőtt még a bandaalapítás gondolata felvetődött volna, sokat beszélgettünk a blackről. Pontosan fogtunk fel dolgokat, úgy láttuk azok lényegét, úgy éreztünk a blackkel kapcsolatban, mint a másik. Ezért is jött az Espirit Dérangé megalapításának gondolata. Amikor zenéről van szó, tudom, hogy akár más stílussal is tudnám keverni, lehetnénk még experimentalabbak is, de azt tudni kell, hogy Hierdrain és az én esetemben csak az a lényeg, hogy a zenének black atmoszférája legyen.
Heirdrain: Amúgy igazából az Espirit Dérangét nem mondanám quebec-i projektnek, mivel a zene összerakása végül is az USA-ban történik, ráadásul a lemezeket is ott veszik fel. Ha K.J abbahagyná a zene készítését, nagy szarban lennék, mert nincs akkora szakmai tudásom a zene összerakásában, mint neki. Ha ez megtörténne, mondjuk megpróbálnám továbbvinni az Espirit Dérangé-t az experimental vonalával együtt. Remélem ehhez lesz majd elég tapasztalatom, ha mégis bekövetkezne.
Az Espirit Dérangé-nak csak split lemezei vannak. Miért?
Heirdrain: K.J-től származik az ötlet. Mindketten sok másik bandában kaptunk nagyobb szerepeket, de ez az első, hogy csak kimondottan splitekkel foglalkozó együttesben lehetünk. Nagyon örülök ennek, mert ez az underground szcéna bandáira jellemző: a kis közönséghez szóló blackek dolgoznak demo, split vagy EP lemezekkel. A populáris bandáktól formájában végül is -többek között- ez különbözteti meg az undergroundot.
K.J. Genocide: Pontosan, ráadásul mivel sok másik bandában játszunk még, nem igazán van időnk arra, hogy éveket dolgozzunk egy teljes lemezen… ha az Epsirit Dérangével akarunk valamit kezdeni, a splitek tökéletesek. Egy kisebb, megformáltabb anyag ráfér, ráadásul kevesebb ideig készül: pont elég. Emellett a hallgatónak azt az élményt is megadja, hogy ne csak a mi zenénk légkörét tapasztalhassa meg, hanem más bandákét is. Emiatt mondjuk jól meg kell válogatnunk, hogy kivel dolgozunk, kivel kerülünk egy lemezre.
Mi alapján választotok magatok mellé egy másik bandát (Mint a Faen Tute, a Begravelse vagy a Fjelstad etc.)? Van valami olyan formáció, banda-szövetség, ha úgy tetszik klán (mint a Black Legions Franciaországban), amiben közösen vesztek részt ezekkel?
Heirdrain: Mint mondtuk, gondosan megválogatjuk a bandát, amivel együtt dolgozunk. Elsőként ne valami béna pózer idiótaság legyen. Kell, hogy legyen a tagoknak valami elképzelése a black metalról, fontos, hogy értelmes zenéjük legyen hangulati vonallal és érzelmi többlettöltettel. Fontos, hogy tetsszen a zenéjük és viszont, szóval ne legyenek se szimfonikusak, se melodikusak etc. Legyenek keményvonalas undergroundok, de ne legyenek se náci-affektáltak, se ne legyenek NS szövegeik (semmi bajunk az NS blackkel, mivel mindketten szeretjük, hallgatjuk, de az Espirit Dérangé mellett semmi helye sincs egy olyan bandának). Végül, de nem utolsó sorban: NE legyenek niggerek a bandában.
A kérdés második felére válaszolva: Eddig nem terveztük, hogy belépünk/alapítunk egy klánt. Van néhány ismerősöm, aki már munkálkodik valami hasonlón, hogy közelebb érezzék magukat a black metal gyökereihez. Majd meglátjuk, hogy a jövőben hogyan alakulnak a dolgok, engem érdekelne.
K.J. Genocide: Részemről, leginkább ahhoz kell hűnek lenned, amit csinálsz. Hitelesség a kulcsszó: hiába csinálsz olyan ütős blacket, amilyet senki se hallott addig, de ha hiteltelen idiótaként nem veszed komolyan, akkor maximum egy béna vicc vagy… igen, bassza meg minden pózer szar banda! Az E.D. az ilyen szemetekkel nem szándékszik együtt dolgozni soha. Hinned kell abban, amit csinálsz, teljes lélekkel ki kell szolgálnod a zenéd.
A klán-dologról: Nem hiszem, hogy egy ilyen szervezet részei tudnánk lenni a földrajzi kötöttségeink miatt, mert hát elég nagy a táv kettőnk között. Alapjáraton milyen helyszínt választhatnál ezeknek a bandáknak, ha mindegyik más országban van? Tény, hogy nem lenne rossz hasonló érdeklődésű, látásmódú, gondolkodású emberekkel egy közösséget létrehozni és különféle projekteket közösen beindítani… Ami a leginkább szimpatikus nekem egy klánban az az, hogy mindenki egy kicsit más: ahogyan együtt dolgoznak az emberek, hatnak egymásra, ami például a Black Legions esetében igencsak változatossá teszi a bandák felhozatalát. Nem csak kizárólag a zenészek személyes erősségeire építenek: Bénán dobolsz? Kit érdekel… akkor majd lassabb számokat játszunk. Rossz minőségű a gitárod, hülyén szól? Akkor egyszerű riffeket írunk hozzá. Na, ez az attitűd nagyon is vonz engem. Egészen addig, amíg a zene atmoszférája ott van…
Három albumnyi keményvonalas underground black metalt készítettetek eddig: a számaitok nagy része igazán ütős lett. Nem gondoljátok, hogy még 1-2 hasonló-vonalas lemez unalmassá, sablonblack-szerűvé teszi az Espirit Dérangét?
Heirdrain: Hát igen, különösen a négy bandát megmozgató lemezünk lett nagyon jó. Attól függetlenül, amit mondasz, igyekszünk az Espirit Dérangét experimental-szerűnek meghagyni, hogy mindig változzon, de sose hagyja el fő irányvonalát. Ennél többet nem mondhatok: érdemes lesz megszerezni majd a következő splitet, nem fogsz csalódni benne szerintem.
K.J. Genocide: Szerintem ez csak akkor probléma, ha az E.D. számunkra válik unalmassá, mert hát mi saját örömünkre zenélünk, nekünk csak ez számít. Ha már rutinszerűvé lesz, és semmi belső késztetés nem marad a továbbvitelre …
Amúgy: Ahogyan Heirdrain már mondta, a 2006-os Dark Spirits Reunion c. lemezünkre vagyunk a legbüszkébbek. Egészen jól mixelt album lett, különösen azért, mert több black metal stílus keveredik benne. A lemezen az E.D. két számos megjelenése az eddigi legminőségibb, azt hiszem.
Milyen témák állnak a zenétek középpontjában? Már említettétek, hogy egy bandának fontos, hogy legyen valami elképzelése a black metalról, de egyenlőre nem fejtettétek ki, mit értetek ez alatt…
Heirdrain: Ahogy már korábban is mondtam, szeretem a zenébe tenni azt, ami „ismeretlen”: az Esprit Dérangé (Zavart Szellemek) egyfajta misztikus légkört kavar. Egy ember elméje, az annak mélyén rejlő tudás maga az ismeretlen, még az illető számára is. Így a szövegek horrortörténetekről, sorozatgyilkosokról szólnak: mindig is érdekelt, hogy mi veszi rá ezeket az embereket a gyilkolásra. A halál -részben emiatt- szintén központi témánk. A halál misztériuma, filozófiája is érdekel engem, néhol ez is megjelenik a zenében. A kérdés második felére válaszolva: egy bandának mindig tudnia kell, hogy mit és hogyan akar kifejezni. Nem úgy, hogy televágják a számokat olyan szövegekkel, amit nem is értenek, mondván „faszán hangzik”. Minden black metalosnak tudnia kell, miről is szól a műfaj. Ez pedig minden esetben a pózerség ellentéte kell, hogy legyen.
K.J. Genocide: Ja, a zene elsőként a misztikumra magára, és az azáltal generált légkörre fókuszál. Tudatosan haladni a zene készítésében az önkifejezés legprecízebb módozatait használva: a mi black metalunk ars poeticája ez. A Black Metal maga egy életérzés. Valami, ami mindig jelen van. Életünk esszenciája. Ha nem érzed te is, hogy miről beszélek, valószínűleg sose fogod megérteni.
Az Espirit Dérangé a jövőben is megmarad egy amolyan ‘split banda projektnek? Nincs tervbe véve egy EP, vagy egy teljes lemezt?
Heirdrain: Mindenképp undergroundok maradunk: nézz meg egy populáris(abb) black bandát. Nem vesznek fel spliteket, vagy csak nagyon ritkán, azt is más mainstream bandákkal. Split lemezekkel az underground szcéna dolgozik. Természetesen szeretnénk kiszélesíteni zenei palettánkat, de ezt nem úgy, hogy eközben egyre mainstreamebbé váljunk. Sose lesz példa arra, hogy 1000 példányszámban megjelentetjük két különböző kiadónál ugyanazt a lemezt, ugyanabban az időben, mert olyat csak a kommersz együtetsek csinálnak. Már csak ezzel is meg tudjuk mutatni, hogy hogyan állunk a black metalhoz. Akkor talán a rendes célközönségünkhöz jut el a zenénk, és nem valami Dark Funeral/Marduk fanhoz. Nem akarjuk, hogy trendi hülyegyerekek hallgassanak minket, akik azt se tudják, hogy a black mi fán terem. Csak igazi, true fanoknak szeretnénk zenélni, így maradunk a spliteknél.
K.J. Genocide: Egyértelmű, hogy underground banda maradunk: ettől függetlenül igen, az E.D. fejlődni fog, akár más irányba is. Hát, ha valamikor is lesz elég időm arra, hogy egy teljes lemezt legyártsak… nos, majd meggondolom. Ez nem jelenti azt, hogy készítenénk egyet, de megvitatnánk, ez a minimum. Szerintem amúgy meg a popularitás igazából semmit se ér. Eladtál 5000 lemezt. Csodás. Jó neked, de mi van, ha összvissz 500-an érzik át a zenéd mondanivalóját? Ha ez így van, elég lett volna annak az 500 embernek eladnod a lemezeidet. Mi így adunk el lemezeket: ha 100 lemezünk fogy el a boltokból, és ez a 100 ember értékelni fogja, élvezettel hallgatja és felfogja, hogy mit akarunk mondani vele, nos… akkor vagyok igazán büszke arra, hogy zenész vagyok.
Melyik kiadóval van szerződésetek? Ez a kiadó hozza majd ki a következő lemezeteket is?
Heirdrain: A Graveless Slumber Records-sal van szerződésünk. Amíg a kiadó korrekt velünk, mi is azok leszünk vele. Már egy sor lemez kiadása be is van tervezve, egyik-másik még számunkra is meglepetés lesz. Hamarosan egy co-release is várható, a kiadó tulajának egyik közeli barátja segít, aki a Rusty Axe Records-nál dolgozik. Egyébként az egyik szólóprojektem lemezszerződéseit is ezzel a kiadóval kötöttem.
K.J. Genocide: Majdnem minden kommunikáció, egyeztetés a kiadókkal Heirdrainen keresztül folyik. Ha más nem, hát ez mutatja a bizalmat kettőnk között. Mindent, amit Jason-től hallanom kell, Heirdrain közvetíti. Jason, mint a kiadó feje, nem csak az E.D. nagy támogatója, de összességében az egész black metal szcénáé. A GSR-rel adatott ki lemezeket a Teratism, az Unchrist, a Sumeria és a Volkeinblucht is egyébként, ami nagyon bejövős volt. Igazi raw anyagok, imádom őket. Jason tudja, mit hogy is kell csinálni, szóval nagyon köszönjük neki a pénzt és a ránk fordított idejét.
… és én is köszönöm neki a rátok fordított idejét, mert úgy érzem, sokkal szegényebb lenne az US black tájékozottságom, zenei tudásom az Espirit Dérangé nélkül. Azt hiszem a szcéna jóval silányabb lenne az E.D-hez hasonló bandák nélkül. Fogadni mernék arra, hogy néhány éven belül az orthodox vonalas black új élharcosát láthatjuk majd a bandában.
Készítette: Tysson-lar