Kiadó: Nail Records
Weboldal: www.dalriada.hu
Kiadás éve: 2015
Stílus: Epic Folk Metal
Brief Sum: The eighth album of the Hungarian epic folk metal brigade, Dalriada is a good entry for the international scene. Áldás (“Blessing”) contains all the essences of the band’s style – epic metal mixed with Hungarian folk music, elevated choirs, acoustic parts and musical humour with lyrics on their native language about their local history and folklore injected with some personal topics. It’s highly recommended for new fans and if you’re interested in their earlier works, make sure to purchase the limited edition containing a 15-track “best of” compilation, too!
Szeptember elején immár nyolcadik lemezével jelentkezett a soproni Dalriada. Bár Ígéret lemezük a német AFM gondozásában jött ki, az együttműködés nem volt tökéletes és így visszatérvén hazai kiadójukhoz, a Hammerhöz (Nail Records), a Napisten Hava után az Áldás is náluk jelent meg. Úgy tűnik, a kiadó tényleg nem minden, hiszen a hazai cég ellenére a soproni folkerek sikere külföldön is töretlen: az idei fesztiválszezonban 8 országban adtak nagyjából 20 koncertet és jelenleg is egy közép-európai turnén vesznek részt az orosz Arkona, az észt Metsatöll és a holland Heidevolk társaságában.
Legújabb lemezüket sokadszorra hallgatva fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy az Áldás leginkább a nemzetközi bulikon keresztül elért friss rajongók és érdeklődök számára kitűnő, hiszen a Dalriada zenéjének minden eddigi elemét kitűnően összegyúrja. Ezen a korongon igazán komoly újítás (mint pl. a Napistenen a doomos, stoneres elemek) nem szerepel, viszont egyesít mindent, amitől a Dalriada Dalriada lett. Nem véletlen talán, hogy a digipakk változat tartalmazza a júliusban megjelent válogatáslemezt is, a Mesék, álmok, regék anyagot 15 régebbi dallal, melyből a Kinizsi mulatsága akusztikus verzióban szerepel. Újdonságnak talán csak a vendégénekesekkel előadott, zseniális, de sajnálatosan rövidke Van Canto-fílingű acappella rész tekinthető az egyébként is iszonyatosan epikus Úri toborzóban, bár az emelkedett kórusok eddig is igen fontosak voltak náluk. Hasonló mondható el a Moldvageddon pszichedelikus-őrültködős átvezetőjéről is, hisz a zenei humor sem épp idegen a bandától.
Mindez azt jelenti, hogy szokás szerint egy autentikus intró után epikus és folkos muzsikát és himnikus kórusokat hallhatunk a magyar történelem, folklór és persze személyes témák ihlette szövegekkel. Utóbbinak nagyszerű példája a gyermekáldásról szóló címadó vagy épp az élet ciklusának másik végletét bemutató Hamu és gyász. Számomra a két legfogósabb tétel az egyszerre fennkölt és népiesen pörgős Dózsa rongyosa, mely már a Rockmaratonon is magával ragadott és a pogány tematikájú, mégis klasszikus zenei elemekkel is operáló Világfa – az avantgárd billentyűszólókat viszont mindkettőben kissé „tájidegennek” érzem. Az autentikus népi hatású vonalat a Futóbetyár képviseli legjobban, abszolút táncolós-zúzós koncertkedvenc zseniális tiszta és hörgős férfivokálokkal. Igen erős még a záró Fele zivatar is, mely a hetes Zivatar akusztikus verziója. Bár a metal verzió is jó, mégis sokkal jobban működik akusztikusan – nagyon érik már az az unplugged anyag! Amit viszont kissé hiányolok, az egy, A hadak útja és A juhászlegény balladája típusú sötétebb tétel – a zenekar ezen oldalát most csak a Hamu és gyász gótikus ízű átvezetői idézik.
A felvételek és keverés minősége abszolút rendben van és a borítógrafikára sem lehet panasz, bár szerintem nem az eddigi legszebb. Összességében egy jó, de igazából nem sok extrát tartalmazó anyagot kaptunk most a soproniaktól. Nem volt céljuk semmiféle nagy újítás, igyekeztek inkább kimaxolni eddigi védjegyeiket, ez pedig többségében össze is jött.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Intro
2. Amit ad az ég (Álmos búcsúja)
3. Dózsa rongyosa
4. Úri toborzó
5. Áldás
6. Világfa
7. Zivatar
8. Moldvageddon
9. Hamu és gyász
10. Futóbetyár
11. Fele zivatar