A napokban jelentettétek be, hogy hamarosan megjelenik az új Nadir lemez, ami várhatóan az utolsó anyag lesz! Nekem ami rögtön eszembe jutott, hogy a rengeteg színvonalas lemez ellenére sem kaptátok meg a megfelelő elismerést és sikert! Ti hogyan látjátok ezt a 27 évet? Mennyire vagytok elégedettek a visszajelzésekkel?
Úgy gondoljuk, a helyünkön vagyunk, egy megbecsült underground zenekar státuszában. A tagság többségének az életében egészen fiatal kora óta van jelen meghatározó módon a zenekar, és ahogy a minket körülvevő közeg is átalakult az idők során, úgy mi magunk és az együttes is folyamatosan változott, fejlődött. Fokozatosan elhagytuk a kezdeti gyerekes dolgokat, felnőttünk… Arra vagyunk büszkék, amit letettünk az asztalra mind zene, mind mondanivaló szempontjából. A siker és elismertség olyasmi, ami húsz évesen még kiemelten fontos egy zenész számára, negyvenen túl viszont már nem jelent motivációt számunkra. A személyesen átélt pillanatok a leglényegesebbek, amelyeket közös muzsikálással töltünk. Hogy mit érünk el ezzel, az már nem a mi kérdésünk. Lehetne azon agyalni, hogy mi mindent lehetett vagy kellett volna másképpen csinálnunk, de utólag már nincs jelentősége. Megtehettük volna, hogy az utóbbi néhány kiadványunk bármelyikével lezárjuk a Nadir történetét, mert ezek mindegyike olyan szintet képviselt, hogy utána emelt fővel léphettünk volna le a színről, de mindig jöttek új ötletek és célok, amelyeket érdemesnek tartottunk a megvalósításra. Közben azonban új irányt vett az életünk: Szabolcs (Fekete Szabolcs dobos) már kilenc éve külföldön él, Vitya (Tauszik Viktor énekes) szintén eltöltött közel fél évet távol az otthontól, és Hugó (Köves Hugó gitáros) is sokat utazik. A zenei kihívások mellett a koncertjeink rangját is emelnünk kellett volna, ám az életvitelünk ezt már nem tette lehetővé. Egyes beugró dobosokkal kifejezetten rossz légkörű fellépéseink is voltak, akikkel pedig hosszabb távon képzeltük el a koncertezést, felkapott és elfoglalt zenészek, márpedig akárkivel nem akartuk együtt játszani. Nyilván az lett volna az ideális megoldás, ha Szabolcs marad, főleg mivel a dalszerzésben és a lemezek elkészítésében a mai napig hatalmas szerepe van, vagyis nélküle nincs Nadir. Ez azonban nem reális, és az új lemez egy újabb fontos fejezet az életünkben, ezért eldöntöttük, hogy ha nem tudjuk koncertekkel megtámogatni az albumot, akkor inkább most fejezzük be méltó módon. Főleg mert elvtelen kompromisszumokat se lettünk volna hajlandóak kötni az előrelépés érdekében, és látszat-zenekarrá sem akartunk válni.
Dark Clouds néven kezdtétek a zenélést és az első hivatalos kiadványotok a „Requiem for a Helpless World” demó volt. Milyen reményekkel és célokkal indultatok, milyen elképzelésetek volt hosszú távon?
A Dark Clouds létrejötte egy tipikus történet, egy iskolai baráti társaságból verődött össze a zenekar, és inkább a jó viszony, mint a hangszeres tudás volt a fő szempont, de rendesen rákészültünk! A brit, illetve svéd doom / death vonal mellett köteleztük el magunkat, vagyis a súlyos megszólalásra fektettük a hangsúlyt, de azért a dallamok sem hiányoztak a számokból, és nagyon törekedtünk a minőségre. Izgalmas időket éltünk, hiszen még nem volt internet, az első demót kazettán adtuk ki, és sokakat eleve az is meglepett, hogy egyáltalán létezik itthon ilyen stílusú banda!.. Komoly sikereket értünk el a „Requiem…” demóval. Mondhatjuk, hogy megalapozta ezt a huszonhét évet, és az is biztos, hogy egyre ambiciózusabb tervekre ösztönzött bennünket. Ennek lett az eredménye a következő nyilvánosan terjesztett kiadványunk, a „The Horror of it All” EP. Nem kétséges, hogy túlgondolkodtuk, de még a nyilvánvaló hibáival együtt is egy hangulatos, egyediségre törekvő anyag, és az is sokaknak tetszett annak idején.
A Nadir 2004-től létezik. Mit kell tudnunk a Dark Clouds megszűnése és a Nadir megalakulásának napjairól?
A névváltást 2004 utolsó napján jelentettük be először a nyilvánosság előtt az aznapi koncertünkön. A döntést persze már előtte is érleltük, mert mindenképpen szükséges lépésnek gondoltuk. Elcsépeltnek tartottuk a régi nevet. Azt azonban feltétlenül érzékeltetni akartuk, hogy a zenekar töretlenül megy tovább ugyanazzal a tagsággal és nagyjából ugyanazzal a zenével, csak a név változik. Ezért választottuk az első teljes albumunk címét, a „Nadir”-t új zenekarnévnek.
Az eltelt évekből melyek a legemlékezetesebb pillanatok a zenéléssel kapcsolatban?
Feltétlenül ki kell emelnünk az első teljes nagylemezünket, a már említett „Nadir” albumot. Rendes kiadónál jött ki, és végre nem csak kazettán, de CD-n is megjelent. Ami a koncerteket illeti, mindig emlékezetes volt, amikor valamelyik zenei példaképünkkel együtt léptünk fel. Játszottunk többek között a Crowbar, a Prong, az Entombed, a Merauder és a Napalm Death előtt. Másfelől viszont az olyan koncerteket és egyéb megmozdulásokat is kiemelten fontosnak tartottuk, amelyekkel egy, a szívünkön viselt ügyet támogathattunk. Ilyen volt az Állatmentő Liga javára szervezett bulin, illetve a hasonló céllal megjelentetett Animals Over People válogatás-anyagon való szereplésünk 2014-ben. Utóbbi kezdeményezésekben való részvételünkkel is alá akartuk támasztani, hogy a Nadir által képviselt mondanivalót, vagyis azt, hogy számunkra ez sokkal több, mint zenekar.
Melyik albumot neveznéd a legsikeresebbnek?
Nehéz volna egyetlen albumot kiemelni, mert nagyon szubjektív a kérdés, és adott esetben más és más szempontok szerint kellene meghatározni a sikert. A Dark Clouds korszakból a bemutatkozó demónk és az első teljes albumunk, ahogy már említettük, egy-egy meghatározó állomás volt. A Nadirral a sok évvel azelőtt felvállalt „csináld magad” hozzáállást az „Eco-ethic” lemezzel járattuk csúcsra 2010-ben, és onnantól kezdve beszélhetünk igazán kiforrott szövegi koncepcióról is. Gondolunk itt az emberiségnek a természethez való viszonyára, kezdve az eredeti ősi harmónia korától kezdve a környezetrombolás és a növény-és állatfajok egyre gyorsabb ütemű kipusztulásának folyamatán át a kritikus, közeljövőbeli végső szakasszal bezárólag. Ebből a szempontból, illetve a dalközpontú, refrén-centrikus számírási felfogást tekintve az „Eco-ethic” volt a kiindulópont, ráadásul egy, a radikális mondanivalót remekül alátámasztó borítóval. Nem véletlen, hogy annyi dalt tartottunk róla műsoron egészen a végső időkig. Aztán 2015-től ráálltunk a koncept albumok készítésére, amikor is nem csak zeneileg és szövegileg emeltük új szintre a Nadirt, de a „Ventum Iam ad Finem Est” és a „The Sixth Extinction” lemezt egyaránt kiadói támogatással sikerült megjelentetnünk. Ez a nemzetközi promóción is rengeteget lendített. De a mostani albumot is a legjobban sikerült anyagaink közé soroljuk.
Elmondanád ennek az albumnak a dalírási folyamatát, stúdiózását és hogy hogyan is született meg mindez?
Az „Eco-ethic”-re még az addig megszokott módon, azaz intenzív zenekari próbák folyamán készültünk, a felvételeket pedig Szolnokon, a Denevér Stúdióban végeztük. Nem sokkal ezután Szabolcs külföldre költözött a családjával és bár a zenei alapokat továbbra is Norbival (Czetvitz Norbert gitáros) közösen dolgozták ki – Szabolcs a doboláson kívül a billentyűket is kezelte –, innentől kezdve a fájlküldözgetésre és a hangszeres témák otthoni rögzítésére rendezkedtünk be. Egyedül az éneket vettük fel profi stúdióban, a Trashhillben.
Sok negatív dolog történt veletek a 27 év alatt?
Nem kirívóan sok, és az is inkább akkor, az adott pillanatban volt kínos (ráadásul részben a saját hibánkból történt kellemetlenségekről van szó). Ma már lepereg rólunk.
A 2017-ben megjelent „The Sixth Extinction” album óta mi történt veletek? Mikor léptetek harckészültségbe az új lemez kapcsán?
2018-ban megünnepeltük a zenekar huszonöt éves fennállását a négyszámos „Honour the Cavalry” EP-vel. Nekünk nyilván rengeteget jelentett, de sajnos eléggé elsikkadt. Nálunk a nagylemez-formátum szokott beválni. A mostani anyagnak tavaly nyáron álltunk neki, és azt is akkor döntöttük el, hogy az utolsó kiadványunk lesz. Vagyis nagyjából egy év alatt készült el.
Az új hetedik „The Final Requiem for a Helpless World” kiadvány nagyon ígéretes a videóban hallottak alapján. Mennyire volt nehéz összehozni az albumot a távolság miatt? Hogyan születtek meg a dalok?
A távolságot a Szabolcs külföldre költözése óta alkalmazott módszerrel most is sikerült áthidalni, vagyis már hozzászoktunk ehhez a helyzethez. Norbival ők ketten írták meg az alapokat, majd jött a többi hangszer és az ének, végül pedig Szabolcs házi stúdiójában a keverés. Tükröződnek az anyagon az évek alatt felgyülemlett tapasztalataink, de új dolgokat is kipróbáltunk ezúttal.
Hány dal fog szerepelni az albumon és mit mondanál erről a befejező albumról?
Tíz dalt tettünk lemezre. Sokszínű, összefoglaló jellegű anyagról beszélhetünk. A jelenkori természetrombolás és annak várható, végzetes következményei ennek az anyagnak is központi témája (gondolunk itt olyan dalokra, mint a „The Ultimate Desertion” vagy a „Loss Breeds Loss”), de az általunk képviselt underground hozzáállásról („Witch Hunts and Show Trials”) és a modern ember befolyásolhatóságáról, megvezethetőségéről („The Fire Raisers”) is írtunk számot. Egyes szövegek pedig a befejezés gondolatával foglalkoznak („Hindsight is… 2020”, „Carry the Banner”). Lényegében ezért lett az album címe „The Final Requiem for a Helpless World”. Így foglaljuk keretbe a huszonhét esztendeje indult zenekari életutat.
Ősszel jelenik meg mindez. Ezek után még mi várható, meddig lesz életben a zenekar?
Magát az albumot szántuk záróakkordnak, vagyis a megjelenésével egyidejűleg a zenekar története lényegében lezárul. Nem volt más célunk, mint a lehető legjobb formában mutatni a Nadirt, a lehető legjobb minőségű kiadvány képében; élő szereplésre a jelenlegi helyzettől függetlenül sem kell számítani. Vagyis lassan, fokozatosan engedjük el a zenekart. Nem kapaszkodtunk bele görcsösen, reálisan láttuk a helyzetet.
A jövőt illetően van esetleg tervben valakinek, hogy új bandában zenél vagy esetleg mindenki elkanyarodik a zenéléstől és másra összpontosít?
A tagság nagyobbik részének már megvannak a konkrét zenei tervei. Az Enter The Void hamarosan új EP-vel jelentkezik, minden eddiginél szerteágazóbb számokkal. A Ghostchant az első teljes nagylemezére készül, az is roppant izgalmas anyag lesz. A Step On It szintén aktív marad. Szabolcs 2020-ban elindította az Empirical Chemical Music nevű instrumentális prog / avantgarde metal projektet, és jövőre új lemezt hoz majd ki az Our Existence Is Punishment is, ahol Norbi, Szabolcs és Vitya játszik együtt, a bőgős pedig Kósa Dániel (ex-Nadir, Nova Prospect, Ghostchant). Az anyag már régen elkészülhetett volna, de ez a projekt mindig is a háttérben volt a Nadirhoz képest. Nagyon fontos, hogy e formációk egyikének sincs semmi köze a Nadir feloszlásához! Mindegyik a Nadirral párhuzamosan működött. Norbi emellett önálló lemezre készül, Hugó is zenélget otthon, ami teljességgel ki is elégíti. Szóval, ha nem is a Nadir magasságaiban, és többnyire már külön utakon, de csináljuk tovább, mindenféle nyomás nélkül.
Nekem nagyon hiányozni fogtok a színtérről és valószínű még jó néhány embernek. Köszönöm az eddigi munkátokat, sok sikert kívánok a további életben!
Mi köszönjük az interjút! Minden jót és sok sikert a jövőre is! Mindenkinek köszönjük, aki valaha is támogatott bennünket.
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2020/11/02/nadir-interview/