Kiadó: Hammer Records
Weboldal: www.dalriada.hu
Kiadás éve: 2012
Stílus: Folk metal
(scroll down for English Version)
A soproni Dalriadat senkinek sem kell bemutatni, úgy hiszem, hiszen Magyarország vezető folk metal zenekaráról van szó és 2011 év elején a német AFM kiadó segítségével nemzetközi szinten is megjelent az Ígéret című hatodik sorlemezük, mellyel külföldön is jelentős népszerűségre tettek szert. Idén szeptember 28/29-én megjelent a banda újabb anyaga, mely a pogány eredetű népi naptár következő hónapja után a Napisten Hava címet viseli. Ha jól értesültem, német nyelvterületen e lemez novemberben fog megjelenni, de itthon a SamhainFest bulin már megvásárolhatták a rajongók.
A lemezt a Fajkusz által előadott Intro nyitja, mely egy autentikus felcsíki csárdás, majd a népies ráhangolás után a szeptember elején publikált klipnóta, A Dudás dallamai zendülnek fel. E dalban – címéhez méltóan – a duda viszi a főszerepet, melyet Csete Ádám, a csapat friss állandó vendégzenésze szólaltat meg. A dalszöveg is illeszkedik a címhez, az ismert somogyi mondát dolgozza fel a pokolra menő dudástanoncokról (egyébként a klip nagyszerű lett és tökéletesen illeszkedik a szöveghez). Itt némi torokének is hallható, immár jobb minőségben, mint az Ígéret végén; ez, meg a dudatéma, a többszólamú kórus és a progresszív gitárszóló igazán erőssé teszik e klasszikus Dalriada-tételt. A Tündérkert egy igazi szépséges, hazafias dal (de egyáltalán nem az agresszív fajtából), s kifejezetten az erdélyi közönségnek szól. Gyors kétlábdobtémák és tekerések vannak a melodikus, emelkedett részek között, a szólóban pedig power metalos billentyűtéma, majd komolyzenei betét található. Már a SamhainFestes koncerten látszott, hogy a négyes Napom, fényes Napom hatalmas koncertkedvenc lesz: erről a pattogós népi téma, a hörgés-női ének páros, a gyors speed metalos riffelés és a szintén hazafias, bujdosó tematikájú dalszöveg egyaránt tehetnek. Sajnos Laura sajátos orgánumával kezdetek óta problémáim vannak, de szerencsére ezen kívül nem találok gyenge pontot a dalban. A címadó Napisten Hava a következő darab, mely több akusztikus résszel, nagyszerű furulyadallamokkal és mesélősebb vokálokkal mondja el a világ teremtésének egyik ősi történetét egy népmese alapján. A Julianus Útja egyik kedvenc tételem e korongon, már csak a keleti magyarokat kereső barát története miatt is, de zeneileg is nagyon kellemes, furulyás-zongorás-kobzos darab, ide Laura hangszíne is elég jól passzol. A Puszta Föld tematikailag e dal folytatása, a tatárjárás sújtotta Magyar Királyság belső helyzetét, az örök széthúzást mutatja be András nagyszerű szövegén és (hagyományos és népies) énekén keresztül. A muhi csatáról szóló rész bevezetője (gyakorlatilag a szóló) kitűnő középkori elemekkel van tarkítva. E történelmi, középkoros blokkot zárja a Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról (Saltarello) címre keresztelt históriás ének, mely egyrészt a népszerű XIV. századi talján dalon, a Saltarello-n, másrészt pedig Kapisztrán Szent János történetén alapul, aki keresztes hadával és Hunyadi János seregével felmentette az oszmánoktól szorongatott Nándorfehérvárt, ezzel 65 évre megállítva a török terjeszkedést Közép-Európában. Zeneileg egy hihetetlenül epikus tételről van szó, benne latin nyelvű emelkedett kórusokkal. A kilencedik Hírhozó volt az első új szám, melyet koncerten is játszott a csapat és ez nem véletlen: tipikus Dalriada-dal erős szöveggel a dicső emlékezetű, a nemzetért, hazáért bármilyen áldozatot vállaló ősökről, egyfajta „zenekari ars poetica”, ahogy azt András is nyilatkozta. E tétel szólója egyébként egy kissé tán meglepő, hiszen eltérően a megszokott epikus, progresszív vagy épp speed/heavy szólóktól, itt bizony stoner metal üti meg a fülünket, mely csak aztán vált a klasszikus irányvonalba. A komoly, mély témák ellenére a Dalriada nem egyszer megkapta már, hogy ők a „magyar Korpiklaani” vagy épp hogy „mulatós metalt játszanak”. Úgy tűnik, a banda megunta az alaptalan jelzőket, így a Borivók Éneke „személyében” megírták mulatós himnuszukat, korsólengetős-szajházós szöveggel, csőrdöngölős-pattogós zenével, szintén egyértelmű közönségkedvenc. Az utolsó rendes tétel ettől eltérően a sötét, hátborzongató hangulatú, doomos A Juhászlegény Balladája, mely egy csángó rémtörténeten alapul: a juhász, akit meggyilkolnak, hogy nyáját elrabolhassák, még a föld alól is fújja furulyáit. A történet horrorisztikus csúcspontjának brutális hörgős része nagyon el lett találva, ahogy az azt követő népi szóló és a lezáró népiesen énekelt rész is, talán e dal az abszolút kedvencem a Napisten Haván. Tőle nem is igazán válik el az Outro, egy autentikus gyimesi lassú magyaros.
Az új anyag tipikus Dalriada-lemez, mégis több újítást és meglepetést is tartogat. Az új elemek (a fafúvósok komolyabb jelenléte, köztük abszolút újdonságként a duda, emellett a torokének, a mélyebbre hangolt gitárok stb.) részben talán feltörekvő fiatal hazai bandák (Niburta, KerecsenSólyom stb.) ösztönző, indukáló hatásának tudható be, lényegét tekintve azonban mindenképp pozitív innovációk. Emellett abszolút jók a műfaji kitekintések, a stoner és doom elemek megjelenése, mindezekből látszik, hogy a banda egyre érettebb és hét korong után is képes a megújulásra, a fejlődésre. Ha az előző lemezzel kell összevetni, akkor a Napisten Hava egy epikusabb, sötétebb, mélyebb mondanivalójú lemez, sok hazafias és történelmi elemmel – nekem összességében jobban tetszik, mint a mulatósabb vonalú Ígéret, persze ezzel sokan biztos nem fognak egyetérteni. Az egyetlen, ami engem továbbra is eléggé zavar, az egyrészt Laura hangszíne, másrészt pedig a néhol kísérletezősen progresszív gitár- és billentyűszólók, de ezek a saját ízlésem függvényei. A minőségre, kivitelezésre, változatosságra és az egyszerű, de nagyszerű borítóra és bookletre egyáltalán nem lehet panasz.
————————————
ENGLISH VERSION:
I guess I shouldn’t introduce Dalriada from Sopron, Western Hungary, because they are the lead Hungarian folk metal band and when they internationally released their sixth LP, entitled Ígéret (lit. “Promise”) in early 2011 via AFM, a German label, they became very well-known in the foreign countries, too. Their new material, called Napisten Hava (lit. “Sungod’s Month” after the next month in the pagan-rooted old Hungarian calendar) was released on September 28th/29th in Hungary, and if I know well, it’ll be also released in the German-speaking countries in November.
The album is started with Intro played by Fajkusz band, it’s an authentic Hungarian csárdás dance from Csík, and then the clip-song, A Dudás (“The Bagpiper”) gives us more metal. As its title shows, its main instrument is bagpipe, played by Ádám Csete, the new guest/session member of the band. The lyrics cover a Hungarian myth from Somogy County about the beginner bagpipers, who have to go to hell to learn playing this instrument (by the way the music video is amazing and absolutely fits the lyrics). We can hear some throat-singing here (at the end of Ígéret, there was also some, but in weaker quality); this, the bagpipe melody, the choir in many octaves and the progressive guitar solo make this classic Dalriada track real strong. Tündérkert (“Garden of the Fairies”, a poetic name for Transylvania) is a patriotic (but absolutely not aggressive) wonderful song, especially for the Transylvanian fans. There are fast double bass drum themes and riffs among melodic, elevated parts and in the solo there’s a power metal keyboard theme and a classical music interlude. We could already realize at SamhainFest Hungary that the fourth track, Napom, fényes Napom (“My Sun, my shining Sun”) will be a favourite on gigs; the reasons are the jumping folk theme, the parallel growl-female vocals, the fast speed metal riffing and the patriotic lyrics about the Hungarian runaways. Unfortunately I have problem with Laura’s unique voice from the very beginning of the band’s story, but I can’t find any other weak elements in this song. The eponymous Napisten Hava (“Sungod’s Month”) tells the ancient story of the creation of the world based on a Hungarian folk tale with many acoustic parts, great flute melodies and story-telling vocals. Julianus Útja (“Journey of Friar Julian”) is one of my favourite tracks on this album. The main reason is its historic topic: it’s about the Dominican friars who went to Asia to find the Eastern Magyars/Hungarians in the early 13th century, but it’s very pleasant musically, too, it has great flute, piano and kobza (Hungarian lute) parts and Laura’s tone also fits. Puszta Föld (“Devastated Land”) is the continuation of the previous track in the lyrical topic: it shows the inner situation of the Kingdom of Hungary before and during the Mongol invasion – the forever-lasting dissension among the elite – through András’ great lyrics and (traditional and folkish) singing. The intro to the part about the battle of Muhi (technically the solo) has excellent medieval elements. This historical trilogy about the Middle Ages is ended by a historic/bardic song, entitled Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról (Saltarello) (“About Hunyadi’s and Capistrano’s victory at Nándorfehérvár/Belgrade – Saltarello”), which is based on a popular Italian song from the 14th century and on the other hand on the story of Saint John of Capistrano, who beat the besieging Ottomans with his crusaders and John Hunyadi’s army at Belgrade, and this deed had stopped the Turkish conquest in Central Europe for 65 years. Musically it’s an incredibly epic track with elevated Latin choirs. The ninth Hírhozó (“Messenger”) was the first song played at gigs because it’s a typical Dalriada track with strong lyrics about the glorious forefathers, who devoted their lives at the altar of the nation, the homeland; it’s a kind of poetic confession. Its solo is a real surprise: not the average epic, progressive or speed/heavy solo, but a stoner metal one, which turns to traditional only later! In spite of their serious, deep lyrics, the band was called “Hungarian Korpiklaani” and their genre “drinking metal” many times by Hungarian journalists. It seems that Dalriada was bored of these fictitious attributes, so they composed a rejoicing anthem, Borivók Éneke (“Song of the Wine-Drinkers”) with pint-waving and whore-striking lyrics and jumping and dancing music; it’s also a concert favourite. The last real track is very different from this way: A Juhászlegény Balladája (“The Ballad of the Young Shepherd”) is a dark, doomish one, based on a Moldavian Hungarian horror story: the shepherd boy is murdered to ravish his flock, but he still blows his flutes six feet under. The brutal growled part of the story’s horrific heyday is very well-written as well as the following folk solo and the finishing part with folk vocals; maybe this number is my absolute favourite on Napisten Hava. Outro belongs to this track; it’s an authentic Hungarian slow dance from Gyimes.
The new material is a typical Dalriada album but also contains innovations and surprises. The new elements (more wood-wind parts, also bagpipe which is absolutely new, throat-singing, low-tuned guitars etc) are maybe the emulative effects of the young, progressing Hungarian bands (Niburta, KerecsenSólyom and so on), but the main matter is that these are positive innovations. The new elements from different genres, the stoner and doom parts are also really good. All of these shows that the band is more and more mature and they can innovate and progress even after seven albums. In comparison to the previous album, Napisten Hava is more epic, darker and has more serious messages with many patriotic and historical elements – I like it more than Ígéret which has a more rejoicing style, but I’m sure many listeners won’t agree with my opinion. The only things which annoy me are Laura’s tone and the sometimes experimental progressive guitar and keyboard solos, but these depend on my own taste. There’s absolutely no ground of complaint about the quality, the design, the variety or the simply but great artwork.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Intro (Felcsíki lassú csárdás)
2. A Dudás
3. Tündérkert
4. Napom, Fényes Napom
5. Napisten Hava
6. Julianus Útja
7. Puszta Föld
8. Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról (Saltarello)
9. Hírhozó
10. Borivók Éneke
11. A Juhászlegény Balladája
12. Outro (Gyimesi)
